„Nincs kommunikáció?” – Öntsünk tiszta vizet a pohárba!

A kormányzat bejelentette a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat átalakítását és ennek érdekében a HUN-REN-re vonatkozó törvény módosítását. A nyilatkozatok azt már többször megerősítették, hogy a kutatási hálózat jövője az MTA keretein belül folytatódik, illetve az ELTE-be tavaly beolvadt humánkutatóközpontok ismét a hálózat részévé válnak. Azt is bejelentették, hogy a jelenleg kormánytól szervezetében és irányításában független kutatási hálózat vezetőtestületébe a jövőben a kormány is küld majd képviselőket. Ma az Irányító Testületben akadémikusok, kutatók, valamint vállalati vezetők a tagok, akiket az MTA elnöke és a tudománypolitikáért felelős miniszter egyetértésben kért fel tavaly.

Bár a tervezett átalakítás a sajtóban jelentős változásként jelenik meg, egyelőre nehéz pontosan látni, hogy mindez milyen tényleges változást jelent majd a HUN-REN-hez tartozó 15 természettudományi kutatási intézmény mindennapi működésében és szakmai munkájában. 

A HUN-REN kritikájaként és a vezetőváltás követelésének indokaként visszatérően lényegében egyetlen állítás hangzik el: hogy a HUN-REN vezetése és a kutatási intézmények között megszakadt a kommunikáció. Ez az állítás alaptalan, ezért fontosnak tartjuk, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba.

A HUN-REN szervezeti rendje szerint a HUN-REN vezetésének – az elnöknek, a vezérigazgatónak és testületeinek – az intézményes partnerei a kutatási intézményeket vezető főigazgatók. A HUN-REN hálózatként működik a hálózatban pedig folyamatos az együttműködés a HUN-REN vezetése és központi szervezeti egységei, illetve a kutatási intézmények főigazgatói és munkatársai között. Ezek mindennapos személyes és írásos egyeztetéseket jelentenek a hálózat működésével kapcsolatos minden kérdésben. A kutatók konkrét kutatásairól természetesen nincs és nem is kell központi egyeztetéseknek lennie: ezek a tudományos szabadság körébe tartoznak. A kutatókkal a főigazgatók érintkeznek és a kutatási intézményeket a főigazgatók irányítják. Ugyan a konkrét eredmények hosszú sorára részleteiben most nem térünk ki, de ezzel szemben a HUN-REN vezetésének a feladata a kutatás és az innováció hálózati kereteinek biztosítása és erősítése, a működési feltételek javítása, a források bővítése és hatékony felhasználásának segítése, valamint új szakmai és nemzetközi lehetőségek megteremtése.

Teljesen alaptalan az az állítás, hogy a HUN-REN vezetése és a kutatási intézmények között nincsen kommunikáció és kapcsolat. Csak az elmúlt egy évben több mint negyven személyes találkozó volt a HUN-REN vezetése és a főigazgatók között, részben a teljes főigazgatói kör részvételével, részben kétoldalú egyeztetések formájában. Ezentúl további több mint negyven személyes vagy online szakmai egyeztetést tartott a HUN-REN elnöke és vezérigazgatója (vagy az általuk kijelölt munkatársak) a főigazgatókkal (vagy delegáltjaikkal) olyan hálózati kérdésekről, mint például a közfeladat-finanszírozási szerződés előkészítése és végrehajtása, a sajátos jogállásból következő szervezeti és működési keretek kialakítása, működtetéssel vagy bérekkel, pályázatokkal, innovációval, tudomány-monitoringgal összefüggő hálózati szakmai kérdések. A személyes egyeztetéseken túl a tervezetek, koncepciók írásos egyeztetése, vagy az adatszolgáltatások heti rendszerességűek a hálózati munkában. A kommunikáció és az együttműködés szempontjából fontos, hogy a főigazgatók delegáltjai részt vesznek az Irányító Testület munkájában, továbbá az Irányító Testület és a teljes főigazgatói kar is évente legalább kétszer egyeztet egymással. A HUN-REN vezetése a kutatási intézményekért dolgozik, mindig nyitva áll az ajtaja a főigazgatók javaslatai és felvetései előtt.

És mindez csak a vezetői szint. A HUN-REN központi szervezeti egységei és a kutatási intézmények munkatársai között heti rendszerességgel folyamatos közös szakmai munka van hálózati témákban, legyen az gazdasági, működtetési, fejlesztési, HR, jogi, informatikai és információbiztonsági, kommunikációs, innovációs, mesterségesintelligencia-, pályázati, nemzetközi és tudomány-monitoring stb. kérdés. Ezeket hívjuk hálózati fórumoknak. Az utolsó kettőt a múlt héten tartották a HR, valamint a jogi kérdések területén. Az együttműködésnek, a közös gondolkodásnak és a kommunikációnak fontos része, hogy a kutatási intézmények főigazgatói és kutatói aktív résztvevői a HUN-REN központi egységei, vagy a HUN-REN központi egységei és kutatási intézményei által közösen szervezett konferenciáknak, szimpóziumoknak és workshopoknak is. Végül a HUN-REN hálózati szintű döntéseiről, fejleményeiről, kiemelkedő eredményeiről a munkatársak folyamatos tájékoztatást kapnak belső hírlevélben, a külvilág pedig a HUN-REN honlapján és a közösségi média felületein.

Ellentétben azzal a valótlan állítással, hogy a HUN-REN vezetése és a kutatási intézmények között megszakadt volna a kommunikáció, a valóság az, hogy a kommunikáció folyamatos, többszintű, és egyidejűleg számos szakmai kérdésben, többféle formában zajlik. A javítás és a jobbítás szándékával megfogalmazott, megalapozott kritikának mindig van helye, így annak is, hogy miként tehetjük még szorosabbá és hatékonyabbá a hálózaton belüli a kommunikációt. A tényeket azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni: ehhez ismerni kell a szervezet működését, és tiszteletben kell tartani az abban dolgozó kollégák munkáját is.

Ezt a kommunikációt fontosnak tartottuk mindazon több tucat kollégánk megbecsülése szempontjából is, akik az elmúlt időszakban akár a HUN-REN központi szervezeti egységeiben, akár a kutatási intézményekben elkötelezetten, fáradhatatlanul és lelkesen dolgoztak azért, hogy a magyar kutatás és innováció előrébb jusson és a Hálózat valóban hálózatként működjön: együttműködnek, együtt dolgoznak, közösen formálják a magyar kutatás feltételeinek és kereteinek jövőjét.