A zsákmányszerzés lehetett a viperaméreg evolúciójának fő hajtóereje

A kígyóméreg elsősorban a zsákmány megbénítását és elejtését szolgálja, ugyanakkor a ragadozókkal szembeni védekezésben is szerepet játszhat. A Functional Ecology folyóiratban megjelent tanulmány szerzői azt vizsgálták, hogy a két funkció közötti evolúciós „egyensúlyozás” kimutatható-e az európai viperák mérgében.

A kutatók arra számítottak, hogy a könnyebben elejthető zsákmánnyal, például rovarokkal táplálkozó fajok mérgében nagyobb szerepet kaphattak a ragadozókat azonnali fájdalommal elriasztó összetevők. Ezeket olyan viperákkal hasonlították össze, amelyek rendszeresen fogyasztanak nehezebben legyűrhető zsákmányt, például rágcsálókat. A terepen gyűjtött méregminták hatását a fájdalomérzékelésben részt vevő idegsejteken és receptorokon tesztelték.

Nem találták a közvetlen fájdalomkeltés jelét

Bár a fajok mérgének összetétele jelentősen különbözött, étrendjüktől függetlenül egyik vizsgált méreg sem aktiválta közvetlenül a tesztelt fájdalomérző idegsejteket. Ez nem támasztja alá azt a hipotézist, hogy az európai viperák mérgének evolúcióját a ragadozókkal szembeni védekezéshez szükséges gyors fájdalomkeltés számottevően alakította volna.

„Ez megkérdőjelezi azt az elképzelést, hogy a védekező és a zsákmányszerző funkciók eltérő irányba befolyásolnák a kígyóméreg evolúcióját. Eredményeink szerint, az általunk vizsgált fajoknál a méregösszetételt alakító fő hajtóerő a zsákmányszerzés lehet” – mondta Üveges Bálint, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa, a tanulmány első szerzője.

A tanulmány állítása nem az, hogy a viperamarás fájdalommentes. A marás után jelentkező fájdalom a méreganyagok közvetett hatásai révén is kialakulhat, például szövetkárosodás, illetve az ennek következtében másodlagosan jelentkező gyulladás miatt. A vizsgálat kifejezetten azt tesztelte, hogy a méreg közvetlenül aktiválja-e a fájdalomérző idegsejteket, ami a védekező jellegű mérgek közös jellemzője.

Miért fontos a méreg evolúciójának megértése?

A kígyómérgek összetétele fajok, populációk és egyedek között is jelentős változatosságot mutat. E változatosság evolúciós okainak feltárása hosszabb távon abban is segíthet, hogy a kutatók jobban megértsék a különböző kígyómarások tüneteinek hátterét és az ellenmérgek hatékonyságát befolyásoló tényezőket. A mostani eredmények az európai viperamérgek sokféleségét alakító lehetséges evolúciós hatások körének szűkítéséhez járulnak hozzá.

A kutatás a méregbiológia, az ökológia, az evolúcióbiológia és a neurobiológia módszereit kapcsolta össze. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont részéről Üveges Bálint és Mizsei Edvárd vett részt a vizsgálatban. A nemzetközi együttműködésben a Bangor Egyetem, a Queenslandi Egyetem, valamint számos európai kutatóintézet, egyetem, múzeum és természetvédelmi szervezet szakemberei dolgoztak együtt.