Fontos szerepet kap a HUN-REN ATK az új uniós „talajegészség törvény” megvalósításában

Mit jelent a gyakorlatban a frissen elfogadott Európai Talaj Monitoring és Reziliencia Irányelv – vagy ahogyan gyakran nevezik, a „talajegészség törvény” – alkalmazása Magyarországon? Milyen változások várhatók a hazai talajok kezelésében és védelmében? 

Az Európai Unió (EU) új irányelve Magyarország számára nemcsak kötelezettséget jelent, hanem lehetőséget is a hazai talajvagyon állapotának javítására, a mezőgazdasági termelés fenntarthatóságára, valamint arra, hogy hatékonyabbá váljon az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás. Az irányelv ösztönzi a tagállamokat egy országos adatgyűjtési rendszer működtetésére, amelynek célja a talaj fizikai, kémiai és biológiai állapotának folyamatos felmérése, a szennyezett területek feltérképezése, valamint a talajromlás mérséklése és a talaj fedettségének csökkentése. A tagállamoknak legalább hatévente kell jelentést készíteniük a talajállapot alakulásáról, amelyhez felhasználhatók mind a nemzeti, mind az uniós szintű adatok, így például a LUCAS-felmérések eredményei. Magyarországon 1993 óta rendelkezésre áll az országos Talajvédelmi és Információs Monitoring rendszer (TIM), amelynek vizsgálati helyszínei is bekerülnek az értékelésbe. Emellett további monitoring helyszínek bevonására is szükség lesz az elvárt részletességű értékeléshez. A kijelölt talajmutatók között a korábbiaknál hangsúlyosabb szerepet kapnak az értékelésben a talajbiológiai indikátorok. Így a jövőben ezek vizsgálata is elengedhetetlen lesz. 

Milyen szerepet tölthet be a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézet az irányelv hazai megvalósításában? Milyen tudományos, technológiai vagy szakpolitikai eszközökkel tud hozzájárulni a célkitűzések eléréséhez? 

A HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézet a tudományos és szakpolitikai szereplők közötti híd szerepét töltheti be megbízható adatokkal, innovatív módszerekkel és szakértelemmel támogatva a nemzeti döntéshozatalt és a jelentéstételt. A Talajtani Intézet kiemelt tudományos kompetenciával rendelkezik a talajmonitoring, a laboranalitika, a talajtérképezés és az állapotértékelés területén, így kulcsszerepet tölthet be az Európai Talajegészség Irányelv hazai megvalósításában. Az intézet feladata lehet a nemzeti talajmonitoring-rendszer bővítésének tudományos megalapozása, egyes monitoring mutatók célértékeinek meghatározása, valamint a laboratóriumi és terepi mérések standardizálása és a minőségbiztosítási rendszer kidolgozása. Fontos szerepe van továbbá az országos talajadat-infrastruktúra és a digitális integráció megvalósításában, amely a kutatást, a szakirányítást és a gazdálkodói gyakorlatot köti össze, valamint a távérzékelés és a terepi szenzorok – például a talajnedvesség-, vezetőképesség- és hőmérséklet-mérő eszközök – integrálásában. Az intézet tanácsadói feladatokat is elláthat, háttéranyagokat dolgozhat ki egyes nemzetközi monitoring módszerek hazai gyakorlatba való átültetéshez, és részt vehet a kormányzati, agrárpolitikai döntés-előkészítésben. Emellett fontos szerepet játszik a képzés és tudástranszfer területén, gazdálkodói és tanácsadói tréningek, terepi bemutatók szervezésével, valamint a talajegészség fontosságát bemutató társadalmi kommunikációval és ismeretterjesztéssel. 

Reális-e, hogy az Európai Unió tagállamainak talajai „egészséges” állapotba kerüljenek 25 év múlva? Milyen feltételeknek kell ehhez teljesülniük, különösen a magyarországi adottságokat figyelembe véve? 

Az, hogy az EU tagállamainak talajai 25 éven belül „egészségesek” legyenek egy rendkívül ambiciózus cél, amely csak számos feltétel egyidejű teljesülésével érhető el.  Az Európai Parlament végül elvetette az időpont kötelező jellegét, így az csupán irányadó célkitűzés lett. A talajegészség értékelése több szempont alapján történik. Ha egy-egy mutatóban sikerül javulást elérni, az még nem jelenti automatikusan, hogy az adott terület „mindenestül” egészségesnek mondható. A legnagyobb kihívást a talajok lassú regenerációja, a klímaváltozás hatásai és a szennyezett területek költséges helyreállítása jelenti. A legfontosabb „teendők” az uniós és nemzeti szintű monitoringrendszer méréseinek harmonizációja, a mintavételezési módszertan kidolgozása, a gazdálkodók széles körű támogatása és képzése, célzott rekultivációs és talajregeneráló programok indítása, valamint a stabil (gazdálkodói és kutatási) finanszírozási háttér és intézményi kapacitás biztosítása. Magyarországon mindez különösen fontos az erózióval, szervesanyag-csökkenéssel, a másodlagos szikesedéssel és a nitrát bemosódással, illetve ipari szennyezésekkel érintett területek nagy kiterjedése miatt. Ezért hosszú távú elköteleződésre van szükség a talajegészség javítás érdekében. Ha ezek a feltételek teljesülnek, részleges, regionális szinten már 10–15 éven belül is érzékelhető javulás érhető el.