Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének (ÖK VÖI) kutatói Boros Emil tudományos főmunkatárs vezetésével nagy térbeli léptékű kutatásban vizsgálták a sós, szikes tavak és a vízimadarak kölcsönhatását. Az eredmények szerint az egyes madárcsoportok előfordulása szoros összefüggést mutat a sós tavak jellemzőivel, amelyek közül a vízborítás és a sótartalom jelzi leginkább, hogy milyen madárcsoport fordul elő az adott környezetben. A tanulmányban leírt osztályozási rendszer és módszertan segítségével nagy geográfiai régiók esetében is jól megbecsülhetők a vízterületek bizonyos környezeti tulajdonságai a vízimadár-populációk megszámlálásával. Az eredményeket bemutató publikáció a rangos Science of The Total Environment tudományos folyóiratban jelent meg.
Relikt sirály (Kazahsztán)
A kontinensek belsejében elhelyezkedő sós tavak speciális képviselői a magyarországi szikes tavak. Eurázsiában területarányosan a legnagyobb számban a Kárpát-medencében találhatók szikes tavak, amelyek az északon költő és délen telelő vándorló madarak kiemelten fontos pihenő- és táplálkozóhelyei az eurázsiai-afrikai madárvonulási folyosón. Kutatások sora bizonyítja, hogy globálisan a vizes élőhelyek és a vízimadárpopulációk rohamosan pusztulnak az elmúlt évtizedek tájátalakító tevékenysége ‒ lecsapolás, vízelvezetés ‒, a hőmérséklet emelkedése és a csapadékrendszerek átalakulása miatt. A vízimadár-populációk fontos szerepet töltenek be a táplálékhálózatban, az anyagszállításban és a gazda-parazita hálózatokban, emellett kulturális és rekreációs szerepük is jelentős, a populációk és élőhelyeik visszaszorulásával azonban ezek az ökológiai szolgáltatások is csökkennek.
Rózsás gödény (Kazahsztán)
Boros Emil, az ÖK VÖI tudományos főmunkatársa évek óta kutatja a vízimadarak és a szikes tavak kölcsönhatását. Az ÖK és a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársai a rangos Science of The Total Environment folyóiratban megjelent korábbi tanulmányukban a Duna-Tisza köze szikes tavainak vizsgálata során megállapították, hogy a vízimadarak ürülékükkel óriási mennyiségű foszfort (P) visznek be a szikes tavak vizébe, vagyis a madarak a külső foszforforrások biotikus közvetítőiként viselkednek. A tápanyag madarak okozta feldúsulását guanotrofizációnak nevezik. A kutatók kimutatták, hogy a szikes tó vizének extrém magas foszfortartalmáért 64 százalékban a vízimadarak, köztük a nagy testű növényevők – liba- és kacsafajok ‒ és a közepes testű mindenevők, például a sirályok felelősek. Ugyanakkor azt is megállapították, hogy a nagyon magas foszforkoncentráció ellenére a tavak primer produkciója, az algák felszaporodása csak mérsékelt volt. Ennek oka a tavak jellemzőiben ‒ a sekély vízmélységben, a víz nagyfokú lúgosságában (PH > 9), időszakos kiszáradásukban ‒ keresendő.
A Shalkarteniz sóstó (Kazahsztán)
A sós, szikes tavak és a vízimadarak kölcsönhatásának további vizsgálatában a kutatók arra keresték a választ, milyen módszerrel lehetne megmutatni, hogy a vízimadarak különböző csoportjai alapján megjósolható-e a víztestek ökológiai/trofikus állapota. Boros Emil és munkatársai a közelmúltban szintén a Science of The Total Environmentben publikált, a korábbinál jóval nagyobb térbeli léptékű kutatásukban Kazahsztán sztyepp- és félsivatagi régiójában óriási területet vontak vizsgálataikba több mint ezer kilométeres kelet-nyugati irányú tengely mentén. Az itt kiválasztott 63 mintaterületen előforduló közel 100 vízimadárfajt Boros Emil módszere alapján a tápanyagforgalomban betöltött szerepük szerint három csoportba sorolták. A nettó importőrök közé tartoznak a nagy testű növényevők, például a lúdfélék és a darvak, az importőr-exportőrök közé a mindenevő kacsák és sirályok, a nettó exportőrök közé pedig elsősorban a mindenevő és halevő fajok. A kutatók e madárcsoportok gyakoriságát, össztömegét és diverzitását vetették össze a tavak több térbeli skálán mért ökológiai jellemzőivel, köztük a vízmélységgel és a klorofilltartalommal, nagyobb térbeli skálán pedig a tavak 1 és 10 kilométeres környezetében talált felszínborítással (például füves terület vagy mezőgazdasági terület kiterjedése).
Zab-szék (Magyarország)
Eredményeik szerint a fenti vízimadárcsoportok előfordulása szoros összefüggést mutat a sós tavak különböző léptékű ökológiai jellemzőivel. Ezek közül a vízborítás és a sótartalom jelzi leginkább, hogy milyen madárcsoport fordul elő az adott környezetben. Az importőr-exportőr és a nettó exportőr madárcsoportok a tavak táplálékellátottságával és a vízmélységgel mutatnak pozitív összefüggést, míg az importőrök a tavak környezetét ‒ például füves terület ‒ jelzik előre.
A tanulmány gyakorlati jelentősége, hogy számszerűsíti a vízimadarak által végzett ökoszisztéma-szolgáltatást, a tápanyag-körforgalomban betöltött szerepüket, amely elengedhetetlen a hatékony monitorozáshoz és a tavak területkezeléséhez. A tanulmányban leírt osztályozási rendszer és módszertan segítségével nagy geográfiai régiók esetében is jól megbecsülhetők a vízterületek bizonyos környezeti tulajdonságai a vízimadár-populációk megszámlálásával. Ez a jövőben lehetőséget ad arra, hogy a madarak segítségével becsülhető legyen a vízi rendszerek ökoszisztéma-funkciója és -szolgáltatása, ehhez azonban további módszertani vizsgálatokra van szükség a különböző földrajzi régiókra vonatkozóan.
Publikációk:
Emil Boros, Zarina Inelova, Zsuzsanna Lánczos, Zsolt Végvári (2023). Waterbird guilds predict environmental attributes of inland saline aquatic ecosystems on multi-spatial scales.
Science of The Total Environment, Volume 855. DOI: 10.1016/j.scitotenv.2022.158845.
Emil Boros, Anita Takács, Péter Dobosy, Lajos Vörös (2021). Extreme guanotrophication by phosphorus in contradiction with the productivity of alkaline soda pan ecosystems. Science of The Total Environment, Volume 793. DOI: 10.1016/j.scitotenv.2021.148300
Képek: Boros Emil