Az Oxfordi Egyetem magyar származású professzora a brit Nemzeti Rákkutató Intézet korábbi elnöke, majd az Egyesült Királyság Orvostudományi Kutató Tanácsának főigazgatója, a szingapúri Biológiai Képelemzési Konzorcium alapító elnöke és a Szingapúri Orvosbiológiai Kutatási Tanács elnöke volt. Nevéhez fűződik az MRI képalkotó-vizsgálat kidolgozása.
Radda György Károly 1936. június 9-én született Győrben, a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem vegyész szakán végzett. 1956-ban Nagy-Britanniában telepedett le, az Oxfordi Egyetemen diplomázott és doktorált. 1962–1963-ban a Kaliforniai (Berkeley) Egyetemen a Nobel-díjas Melvin Calvin professzor mellett dolgozott. 1980-ban lett a londoni Királyi Természettudományos Társaság tagja. Csaknem 20 évig volt a Brit Szív Alapítvány molekuláris kardiológia professzora, 8 évig pedig az Orvosi Kutató Tanács Biokémiai és Klinikai Mágneses Rezonancia részlegét vezette.
Pályájának kezdetén az enzimek és membránok szerkezetét és funkcióját vizsgálta fluoreszcens szondákkal. Úttörő szerepe volt a nukleáris mágneses rezonancia (NMR) emberi testen történő alkalmazásában. A 2000-es évek elején a londoni Nemzeti Rákkutató Intézetnek, 2008–2016 között a Szingapúri Tudományos, Technológiai és Kutatási Ügynökség Orvosbiológiai Kutatási Tanácsának elnöke volt. Jelentős szerepet játszott a szingapúri–magyar tudományos együttműködés és tapasztalatcsere előmozdításában. 2023-tól a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatnál az elnök személyes tudományos tanácsadói körének vezetője volt.
„Egy nagyszerű barátot, egy elkötelezett mentort és egy kivételes életművet alkotó kutatót, egy rendkívül inspiráló tudóst és Magyarország nagy barátját veszítettük el. Korszakos munkássága, szellemi és lelki öröksége a következő nemzedékek számára is példamutató” – hangsúlyozta Gulyás Balázs, a HUN-REN elnöke a hétvégén elhunyt világhírű biokémia professzorról.
Sir George Radda mintegy 800 tudományos publikáció szerzője, valamint tizenkét egyetem, köztük a Debreceni Egyetem és a Semmelweis Egyetem díszdoktora volt. „Teljesen új szemléletre van szükség ahhoz, hogy az eltérő szakmák ne csak együtt dolgozzanak, hanem együtt is gondolkozzanak az emberiség legnagyobb problémáinak megoldásáról” – vallotta a tudományos munkáról.
Pályája során megkapta a Colworth-érmet (1969), a Brit Szív Alapítvány Aranyérmét (1982), a Royal Society Buchanan-érmét (1987), a Brit Birodalom Rendje kitüntetést (1993). II. Erzsébet királynő 2000-ben lovaggá ütötte, 2006-ban neki ítélték a Kardiovaszkuláris Tudományok Nemzetközi Akadémiájának Érdemérmét, 2011-ben a Semmelweis Budapest Awarddal tüntették ki. 2013-ban a BioSpectrum Asia Pacific Awards Életműdíját (2013) vehette át, 2016-ban a Magyar Érdemrend középkeresztjével, 2018-ban pedig a Magyar Corvin-lánccal ismerték el életpályáját, tudományos munkáját.
Nyolcvannyolc évesen hunyt el.