Winkler István, a HUN-REN Természettudományi Kutatóközpont Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének (HUN-REN TTK KPI) tudományos tanácsadója és Susan L. Denham, a Bournemouth-i Egyetem kutatója olyan új keretelméletet alkottak, amely összeköti a hangforrások szétválasztásának mechanizmusait a mindennapi történések feldolgozásának, emlékeink létrehozásának és előhívásának folyamataival. Az új elmélet utat nyit a hallási észlelés és az epizodikus emlékezet minőségileg új számítógépes modellezése felé. Az erről szóló közlemény a tekintélyes Nature Reviews Psychology folyóiratban jelent meg.
Ki ne beszélgetett volna már valakivel az utcán (lásd az illusztrációt), miközben autók vagy más beszélgetők haladtak el mellette, a háttérben pedig esetleg egy utcai zenész muzsikált. A hangok a valóságban „ömlesztve” jutnak a fülbe, és a párhuzamosan működő hangforrások szétválasztása, például beszélgetőtársunk hangjának kiválasztása és követése a hallórendszer egyik legfontosabb és egyben legnehezebb feladata. A hallási észleléssel foglalkozó kutatók között a mai napig nincs teljes egyetértés abban, hogy agyunk milyen feldolgozási lépések segítségével éri el e célokat.
Ennek a problémának a megoldását segíti az új elmélet. Leírja, hogy melyek azok a hangokban rejlő információk, amelyek alapján az agy képes elkülöníteni ‒ és ha lehetséges, azonosítani ‒ az egyes hangforrásokat, illetve a hangokat előidéző tevékenységeket. (Az ábrán: beszéd, autók, zene; az ismerős beszél, az autó fékez, a boltból zene szűrődik ki.) A cikk azokat a műveleteket és számítási eljárásokat is tárgyalja, amelyek elvezethetnek ezekhez a rendkívül bonyolult ‒ bár a külvilágot érzékelő ember számára magától értetődő ‒ elkülönítésekhez és azonosításokhoz.
Az elmélet egyik nagy előnye, hogy segítségével a hallási információfeldolgozás jól összeilleszthető a mindennapi tapasztalások feldolgozását leíró, úgynevezett eseményszegmentációs elmélettel, így az észlelés és gondolkodás pszichológiájának egy régi adósságát törleszti. A két elmélet összekötésével ugyanis leírhatóvá válik, hogy a hallási észlelés hogyan kapcsolódik be az átélt helyzetek és események feldolgozásába, illetve az azokról szóló emlékek kialakulásába, valamint az is érthetőbbé válik, hogy milyen hatással vannak a hallási észlelésre más modalitásokból (pl. a látásból, tapintásból), illetve a korábbi tapasztalatokból származó információk.
A két terület összekapcsolása lehetővé teszi a korábban külön-külön létrehozott számítógépes modellek szintézisét is. A modellek ezen új generációja úgy képes összekötni a hangok feldolgozását az általános kognitív folyamatokkal, hogy a többnyire szimbolikus bemeneti adatokra kidolgozott kognitív modelleket hallási szenzoros információkkal is kiegészíti. E számítógépes modellek segíthetnek a hallási problémákkal küszködőknek (például az idős emberek jelentős részének), hasznosak lehetnek a telekommunikációban (például amikor számítógépen keresztül szeretnénk bekapcsolódni valós térben folyó megbeszélésekbe), és javíthatják a zajos helyeken történő ember-gép kommunikáció minőségét.
A két elmélet összekötésével leírhatóvá válik, hogy a hallási észlelés hogyan kapcsolódik be az átélt helyzetek és események feldolgozásába, illetve az azokról szóló emlékek kialakulásába