A HUN-REN kutatóhelyeinek átfogó értékelése nyomán rajzolódott ki, hogy Magyarországon sok tudományterületen világszínvonalú kutatás zajlik, ám az intézményhálózat nem használja ki hatékonyan az erőforrásait és lehetőségeit. Török Péter professzor, a STEM tudományterület átvilágítását végző bizottság egyik tekintélyes tagja, a Nanjang Technológiai Egyetem (NTU) professzora, a Szingapúri Környezeti Élettudományi Mérnöki Központ (SCELSE) képalkotásért felelős igazgatója, az NTU Optikai Bio-képalkotó Központ (NOBIC) igazgatója, az IDMxS (Institute for Digital Molecular Analytics and Science) ideiglenes igazgatója osztotta meg véleményét a HUN-REN megújulásának jelentőségéről.
Professzor Úr, Ön részt vett a HUN-REN STEM tudományágakkal foglalkozó kutatóhelyeinek értékelésében. Mi volt a legfontosabb személyes benyomása?
Az intézetekben sok helyen világhírű és lenyűgöző szintű kutatás zajlik, amit a kutatók publikációi is egyértelműen tükröznek. E kutatók cikkei olyan rangos tudományos folyóiratokban jelennek meg, mint például a Nature, ami jól mutatja munkájuk világszínvonalát. Publikációik világszerte elismerést hoznak számukra.
Érdekes módon azonban, a publikált cikkek mindössze két százaléka épül intézetek közötti együttműködésre, a többi inkább egyéni kutatás eredménye, bár sok lehetőség lenne együttműködésre. Rengeteg közös téma, kutatási lehetőség létezik, de gyakran előfordul, hogy még az egymás mellett működő intézetek sincsenek tisztában a másik munkájával.
Különösen meglepő és pozitív élmény volt látni néhány vezető előrelátását, akik tudatosan készítik fel a jövő generációit a vezetői szerepre, és figyelmet fordítanak arra, hogyan nevelik ki a jövő vezetőit és kutatóit.
Hogyan érzékelte, a kutatóhelyek vezetői részéről milyen fogadtatása volt az átvilágításnak?
Az értékelő bizottságokban nagy nevű, nemzetközi tekintélyű szakemberek vettek részt. Elnök úr világos szándéka volt, hogy olyan átvilágítást szeretne, amely befolyásmentes, és érdek nélküli szakértők véleményére épít. Az értékelés során nem kaptunk konkrét utasításokat arra vonatkozóan, hogy mit írjunk vagy mire figyeljünk; a folyamat teljesen nyitott volt. Bármit kérdezhettünk, és csupán az a cél lebegett a szemünk előtt, hogy megismerjük az intézetek működését.
Az átvilágítás eredményeképpen készült jelentéseket visszaküldték az intézetigazgatóknak és főigazgatóknak, hogy megkérdezzék véleményüket, és megosszák velük az azonosított kihívásokat és javítandókat. Az eddig kapott információk szerint senki nem fogadta ezeket a riportokat rossz szándékkal; úgy tudom, hogy az igazgatók látták a jelentések értékét, és a mögöttes szándékot jónak ítélték. Ha összevetjük az általunk elküldött verziót az általuk véleményezett dokumentumokkal, azt tapasztaljuk, hogy lényeges kritikák nem merültek fel a riporttal kapcsolatban az igazgatók részéről.
Említette az együttműködés hiányát, milyen egyéb megfigyelései voltak az értékelő bizottságnak, amelyben részt vett?
A HUN-REN ingatlantulajdonának rendezése mellett fontos megemlíteni a teljesítményfinanszírozás és az adminisztráció kérdését is. Jelenleg a kutatók idejéből túl sokat emészt fel az adminisztráció, és a legtöbben nem szeretik ezt a részét a feladataiknak. Úgy vélem, hogy a kutatók számára nagyon lényeges, hogy a HUN-REN valóban megértse a gondjaikat, és ne csupán felületes megoldásokat kínáljon számukra.
A fent említettek kiküszöbölésére jó receptnek tartja a jelenlegi törekvést egy önálló jogállási törvény létrehozására?
A jogállás rendezésének a legfontosabb következménye szerintem a kutatók elismerésének és a HUN-REN hosszú távú finanszírozásának törvényileg történő biztosítása, valamint politikamentessé tétele. Száz százalékig hiszek abban, hogy kulcsfontosságú az Elnök úr és a vezetőség törekvése e célok elérésére. Fontos hangsúlyozni, hogy itt nemcsak a HUN-REN szervezeti megújulása lényeges; a magyar kutatás ügye, sikeressége és a kutatók elismerése, valamint fizetésük szempontjából is ez az egyetlen járható út. Ez az ami ha lehet még fontosabb mint a HUN-REN megújulása.
Minden országban a kutatási tevékenység lelke és alapvető építőeleme maga a kutató. Számukra lehetőséget és szabadságot kell biztosítani. Elnök úr is minden alkalommal hangsúlyozza, hogy a kutatói szabadság szent és sérthetetlen.
Emellett nagyon fontos a kormánytól, az ország közösségétől érkező felhatalmazás is a kutatások végzésére, hiszen összhangba kell hozni a társadalom és gazdaság igényeit a kutatói szabadsággal.
Igen, és erre példát is tudok mondani. Szingapúrban az elmúlt húsz évben államilag finanszírozták az alapkutatást majdnem minden témában. Azonban a Covid óta, körülbelül négy éve, a szingapúriak úgy döntöttek, hogy ez nem fenntartható. Már ők is azt mondják, hogy az alapkutatás alkalmazása ugyan fontos, de lényeges, hogy a kutatás ne álljon meg ott, hogy születik egy szép publikáció. A gazdaság szempontjából annak értéket kell teremtenie.
Magyarország helyzetét figyelembe véve különösen lényeges ez a megközelítés. Hazánk nem olyan gazdasági óriás, mint az Egyesült Államok vagy Németország, ahol a nemzeti jövedelem elég magas ahhoz, hogy gyakorlatilag minden tudományterületet lefedjenek, akár alapkutatásról, akár alkalmazott tudásról van szó. Éppen ezért nálunk még inkább elengedhetetlen, hogy a kutatás támogatásánál figyelembe vegyük az ország gazdasági szükségleteit. Olyan ország nem létezik a világon, ahol a kutatási támogatásoknál ezt ne vennék számításba.
Az értékelések tapasztalata alapján optimistán tekint a valódi változás esélyére?
Azért vettem részt az értékelésben Elnök úr felkérésére, mert most először, amióta 34 éve elhagytam Magyarországot, látom azt, hogy a magyar kutatásnak valódi esélye van a megújulásra. Végre lehetőség nyílik arra, hogy tényleges változást érjünk el, és olyan alapokra építsünk, amelyek a kutatóknak megadják azt, amire vágynak a szabadságuk mellett – a lehetőségeket és a támogatást.
A lehetőségek biztosítása mellett ugyanis fontos, hogy segítsük őket abban, hogy elérjék azokat a célokat, amelyeket kitűztek maguk elé. Azok a magyar kutatók, akikkel találkoztam, fantasztikus tehetséggel és motivációval rendelkeznek, a saját képességeik és elhivatottságuk viszi őket előre. Nem kell aggódnunk miattuk, mert Magyarországon a tehetség elképesztő, és ez megfelelő alapot ad a sikeres kutatási tevékenységhez. De a szervezeti, jogi, finanszírozási, infrastrukturális kereteket mellé kell tenni.