A HUN-REN idei díjátadó ünnepségére Budapestre utaztak a díj névadójának, a Nobel-díjas Bárány Róbertnek a dédunokái. Sigrid Marie Barany Svédországból, Ebba Louise Barany pedig Luxemburgból érkezett, hogy a Bárány Róbert Díjak átadásán személyesen részt vegyenek. Emellett vállalták, hogy néhány kérdésre válaszolnak.
Milyen emlékeket tudnak megosztani velünk dédapjukról, Bárány Róbertről, és hogyan őrzik a családban az emlékét?
Mint ahogyan a legtöbb család esetében, mi is őrzünk emlékeket az előző generációkról, azonban ezek főként magánéleti, mintsem szakmai jellegűek. Bárány Róbert elég fiatalon, 1936-ban hunyt el, még mielőtt megszületett volna a mi édesapánk, így sosem találkozhatott vele. Legtöbbször azt a történetet emlegetjük mosolyogva, amikor Róbert abbahagyta tanulmányait Sigmund Freud tanítványaként, és állítólag az kiabálta: „Nekem nincs tudatalattim!” Ugyanakkor azt is elmondta, hogy az I. világháború alatt Przemyśl erődítményében dolgozott, és ez volt „élete legjobb időszaka” az általa bevezetett új orvosi módszereknek köszönhetően, amivel kétségtelenül sok emberéletet mentett meg. Azonban családi szemszögből nézve voltak azért ennél jobb idők is. Mi őt „öreg Róbertnek” nevezzük, mivel a „fiatal Robert” a testvérünk (de legalább még egy rokonunk viseli ezt a nevet).
Hogyan fogadták Gulyás Balázs elnök meghívását, hogy utazzanak Budapestre, és vegyenek részt a Bárány Róbert Díjak átadásán?
Nagyon örültünk, és nagy megtiszteltetésnek tartottuk, hiszen ez volt az első alkalom, hogy valaki a mi generációnkból meghívást kapott egy ilyen eseményre. Gulyás Balázs elnök ismeri az édesapánkat, Anders Bárányt, aki hosszú évekig dolgozott a Nobel Alapítványnál, és a Svéd Tudományos Akadémia tagja. Mindazonáltal mi ketten más pályát választottunk: Sigrid mesterszakács lett Svédországban, míg én az Európai Bizottságnál dolgozom.
Milyen fő üzeneteket kívántak átadni a fiatal kutatóknak az eseményen tartott beszédükben?
Az eseményen részt vevők minden bizonnyal emlékeznek a beszédünkben hangsúlyozott üzenetünkre: „Maradjanak kíváncsiak!” Hisszük, hogy a nyitottság fontos érték. A kutatásra lehet úgy tekinteni, mint bármelyik más munkára, azonban a továbblépéshez nem szabad félni megkérdőjelezni a jelenlegi helyzetet. Mindig számtalan módja van a dolgok végzésének, és néhány közülük meglepő eredményekhez vezethet. Egy másik kulcsfontosságú üzenetünkben a nemzetközi együttműködések fontosságát emeltük ki. Arra ösztönözzük a fiatal kutatókat, hogy tanuljanak nyelveket, vegyenek részt nemzetközi csereprogramokban, projektekben, és vigyék vissza tapasztalataikat Magyarország kiváló egyetemeire és kutatóintézeteibe.
Hogy érezték magukat Budapesten?
Sigrid: Olyan volt, mint hosszú idő után találkozni egy régi baráttal. Sok szép vakációt töltöttem Budapesten, és minden pillanatát igazán élveztem. Az utóbbi években sokat változott a város, és most új helyeket, kávézókat és éttermeket is felfedeztem.
Ebba: Ez volt az első látogatásom Budapesten, és különösen lenyűgözött a szecessziós építészet, amelyet nagyon szeretek. Az emberek barátságosak és vendégszeretők, az étel kiváló, szóval sok okom van visszatérni!