A tudomány és a hit találkozása Budapesten – a SciFair Summit 2025 első napja

„Meggyőződésem, hogy mindannyian, akik itt vagyunk, azzal az indíttatással érkeztünk, hogy megértsük, mi a közös a tudományban és a hitben, a kutatásban és a vallásos megközelítésben” – mondta köszöntőjében Gulyás Balázs, a HUN-REN elnöke a SciFaiR Summit 2025 elnevezésű, kétnapos konferencián.

„A Magyar Kutatási Hálózatnál hiszünk abban, hogy a tudomány önmagában csak „fél lábon áll” – a valóság ennél sokkal tágabb, mélyebb és gazdagabb. Ezért tartjuk kötelességünknek a párbeszédet az igazság más úton járó kutatóival” – emelte ki előadásában Gulyás Balázs. Hozzátette, a konferencián feltérképezik, hol tart ma a filozófia, a teológia és a természettudomány ezen kérdések megválaszolásában, valamint, hogy mik a fő témák, kihívások, és hogyan reagálhatunk ezekre a jövőben. „Szeretnénk, ha Budapest hosszú távon otthona lenne ennek a párbeszédnek” – fűzte hozzá a Magyar Kutatási Hálózat elnöke.

Gulyás Balázs szerint a történelem során a tudományos és teológiai gondolkodás mindig is kéz a kézben haladt. „Ez a közös fejlődés formálta az emberi szellemet, és biztos vagyok benne, hogy ez így marad a jövőben is” – húzta alá a HUN-REN elnöke.

Kinyilatkoztatás és tudomány: párbeszéd a világ értelméről

Van-e fogalmunk a kinyilatkoztatásról? Mezei M. Balázs, a Corvinus Egyetem professzora szerint a kérdésre igen a válasz, hiszen mindannyian értjük, mit jelent. Még akkor is, ha nem is tudjuk pontosan megfogalmazni. Hogy honnan származik ez a fogalom, és milyen a természete? „Ha létezik, akkor eleve bennünk van, „be van építve” az emberi gondolkodásba” – vélte a kutatóprofesszor, aki az isteni kinyilatkoztatást és annak a tudománnyal való kapcsolatát járta körbe.

A Corvinus Egyetem kutatóprofesszora szerint a kinyilatkoztatás többféle formában jelenik meg: lehet természetes (az emberi tudat része) és történeti (konkrét eseményekben, személyekben megjelenő). „A filozófia és a tudomány történetében a kinyilatkoztatás hol központi szerepet kapott, hol háttérbe szorult, de mindig meghatározta, hogyan gondolkodunk a világról és a tudásról” – mondta. Szerinte a tudomány lényege is kinyilatkoztatás: a folyamatos megújulás, az új felismerések születése. A kinyilatkoztatás tehát az a mozgatóerő, ami új értelmet és irányt ad a tudományos fejlődésnek.

Az élet megértésének két útját rajzolta fel előadásában Alister McGrath, az oxfordi egyetem kutatója.  Annak fontosságát vizsgálta, miként alakíthatunk ki egy gazdag, mély és kielégítő életszemléletet, amely bevonja a világ működésére és jelentésére vonatkozó kérdéseket is. A kutatóprofesszor elmondta, „szükségünk van egy olyan „mindenre kiterjedő elméletre”, amely valóban a lényeges dolgokról szól; a tudomány és vallás közötti pozitív, építő jellegű párbeszéd kulcsszerepet játszhat egy ilyen átfogó világnézet kialakításában”.

A brit professzor kiemelte, a tudomány megbízható módszer a világ feltérképezésére, de korlátozott. „Egyetlen tudományág térképe sem teljes, mindegyik csak részleges képet nyújt a valóságról. Ahhoz, hogy az egészet lássuk, össze kell illesztenünk ezeket a térképeket. A különböző tudományok, filozófia, etika és vallás nézőpontjait egy nagyobb, integrált világképbe kell rendezni” – mondta a kutató.

Az oxfordi egyetem professzora II. János Pál pápa idézetével zárta előadását, miszerint „a tudomány megtisztíthatja a vallást a tévedésektől és babonáktól, a vallás pedig megtisztíthatja a tudományt a bálványimádástól és a hamis abszolútumoktól. Mindkettő tágasabb világba vezetheti a másikat, ahol mindkettő virágozhat.” „Ez a gondolat talán a legjobb összegzése annak, amit a tudomány és a hit kapcsolatáról ma is gondolhatunk” – tette hozzá Alister McGrath.

Tükrözni vagy alakítani? A tudomány és hit szerepe a világban

Agnieszka Lekka-Kowalik, a Lublini II. János Pál Katolikus Egyetem professzor asszonya előadásában hangsúlyozta: „a tudománynak és a hitnek együtt kell működnie az észszerűség határainak tágítása és a széttagolt kultúra integrálása érdekében, hogy az emberi élet virágozhasson”.

Az előadását követő, kutatók és vallási gondolkodók közti panelbeszélgetés központi kérdése az volt, hogy mi a valóság, és hogyan viszonyul ehhez a tudomány és a hit. A tudomány célja, hogy megértse a világ szerkezetét, de ehhez az ember saját gondolkodási mintáit használja. Vagyis miközben kutatjuk a valóságot, mi magunk is annak részei vagyunk - hangzott el. Emiatt a tudomány nem csupán „tükrözi” a világot, hanem alakítja is.

A kerekasztal-beszélgetés – amelyben Guido van Steendam, a Leuveni Katolikus Egyetem professzor emeritusza, Boros János, a Pécsi Tudományegyetem professzor emeritusza, és Isaac Kalimi, a Mainzi Egyetem professzora vett részt – másik fő szála a tudomány és vallás különbségéről szólt. A vallás hittel és kinyilatkoztatással dolgozik – például Isten szavával vagy csodákkal –, a tudomány pedig bizonyítékokra és logikára épül. Míg a tudomány arra kíváncsi, hogyan működik a világ, addig a vallás azt kívánja megfejteni, miért vagyunk itt, mi az élet értelme. A résztvevők szerint a két megközelítés nem kizárja, hanem kiegészíti egymást: a tudomány segít megérteni a teremtett világot, a vallás pedig értelmet ad annak.

Végül felmerült, hogy a tudományban is van hit. Például amikor egy kutató hisz abban, hogy egy új elmélet jobb magyarázatot adhat. Így a hit és az értelem nem ellentétesek, hanem együtt teszik lehetővé, hogy az ember megismerje és formálja a világot.

A tudat rejtélye – filozófiai, etikai nézőpontból és a mesterséges intelligencia oldaláról

Roger Vergauwen, a Leuveni Katolikus Egyetem emeritusz filozófiaprofesszora előadásában a tudatosságról, a mesterséges tudatosságról és a „qualia”, azaz belső szubjektív élményeinkről szólt. A professzor Aquinói Szent Tamástól is hozott példát, aki azt mondta, sem az angyalok, sem a démonok nem tudnak új, érzéki élményt adni például egy vaknak vagy süketnek. „Ez a gondolat összekapcsolható a mesterséges tudatosság kihívásaival: nehéz létrehozni gépet, amely valóban szubjektív élményeket tapasztal” – hangsúlyozta Roger Vergauwen, hozzáteve, hogy összességében a tudatosság megértése nehéz, rengeteg elmélet létezik, de egyik sem ad teljes választ, és az emberi élmény mindig több, mint a puszta fizikai folyamatok.

Az előadás után a mesterséges intelligenciával foglalkozó panelbeszélgetésben Tomasz Trafny, a Vatikáni Zsinat főtitkára, Jakab Roland, a HUN-REN vezérigazgatója, valamint Török Csaba teológus, az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház plébánosa vett részt, akik a tudat és a mesterséges tudat kérdését járták körül. Arról vitáztak, mi is a tudat: csak az agy működésének eredménye, vagy valami több, ami képes „felülről hatni” a testre. Többen példákat hoztak arra, hogy az ember képes tudatosan befolyásolni testi folyamatait, például a légzést vagy a szívverést.

A mesterséges tudatossággal kapcsolatban Jakab Roland, a HUN-REN vezérigazgatója elmondta, szerinte a tudatosság nem pusztán az információk feldolgozását jelenti, hanem azt a képességet is, hogy valaki reflektálni tudjon saját mentális folyamataira. „A tudatosság lényege, hogy kapcsolatot teremt a tudás és a jelentés között, ezáltal szubjektív élményt hoz létre” – tette hozzá. „A mesterséges intelligencia fejlődése kapcsán felmerül a kérdés: lehetnek-e a gépek tudatosak? Ha ez megtörténne, az alapjaiban változtatná meg azt, ahogyan az emberi tudatról, sőt, a lélek természetéről gondolkodunk” – vetette fel Jakab Roland.

A panelbeszélgetésben felmerült egy másik fontos kérdés is: ha egyszer egy gépről elhisszük, hogy tudatos, akkor emberként kell-e bánnunk vele? Vannak esetleg jogai? Meg lehetne keresztelni vagy eltemetni? A beszélgetőpartnerek végül arra jutottak, hogy a tudat nem csupán technológiai, hanem etikai és egzisztenciális kérdés is.

Volt, aki szerint ez teológiai kérdés, hiszen az ember jogai a „lélekből” erednek, ami a gépnek nem lehet. Mások úgy vélték, ez inkább rólunk szól: arról, hogyan viszonyulunk a technológiához, és milyen erkölcsi döntéseket hozunk.

 Etika és technológia határán: a jövő alakításának felelőssége

„Az emberi tapasztalat egyik meghatározó vonása az a tudat, hogy lehetnek gondolataink, szavaink és tetteink, amelyekért felelősséggel tartozunk. Ez a felelősség nemcsak az egyénekre, hanem a közösségekre és a vállalatokra is kiterjed” – mondta előadásában Andrew Briggs, az Oxfordi Egyetem professzor emeritusza, aki szerint egy olyan világban élünk, amely egyszerre véletlenszerű és nemlineáris. „Ezért olyan döntések és események, amelyek könnyen alakulhattak volna másképp is, aránytalanul nagy különbségekhez vezethetnek a következményekben, még akkor is, ha a kiinduló feltételekben csak apró eltérések vannak” – tette hozzá.

Andrew Briggs szerint az, hogy a technológiák valaha képesek lesznek-e maguk is felelősséget vállalni, továbbra is nyitott kérdés. „Egyelőre, az eddig példa nélküli bizonytalanság idején az emberek felelőssége, hogy úgy fejlesszék és alkalmazzák az erőforrásokat és a technológiát, hogy azok a társadalom számára megoldásokat hozzanak, ne pedig új problémákat teremtsenek” – hangsúlyozta a kutató.

A nap utolsó panelbeszélgetésének résztvevői Mark Harris, a Ian Ramsey Központ igazgatója, Ferencz Orsolya, a Külgazdasági és Külügyminisztérium űrkutatásért felelős kormánybiztosa és Kutrovátz Gábor, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME), Filozófia és Tudománytörténet Tanszékének oktatója, tudománytörténész voltak. Mindannyian egyetértettek abban, hogy a technológia önmagában nem cél, csak eszköz, és az számít igazán, hogyan használjuk az emberiség javára. Úgy vélték, hogy a tudomány fejlődése mögött mindig ott van az ember erkölcsi döntése: a technikai tudás csak akkor érték, ha etikai alapokra épül.

A panel végén a kutatók azt a gondolatot emelték ki, hogy az információ, az érzelem és a szeretet olyan értékek, amelyek nem fogyatkoznak meg, ha megosztjuk őket – sőt, épp ettől gyarapodnak. Ez mutatja, hogy az ember gondolkodó, érző és erkölcsi lény.