A NAP 3.0 záró konferenciáján a hazai agykutatás vezető műhelyei mutatták be legújabb eredményeiket

A Nemzeti Agykutatási Program a Magyar Tudományos Akadémia egyik kiemelt kezdeményezése. Kormányzati és MTA támogatással 2013-ban indították a NAP1.0, majd 2017-ben a NAP 2.0 programot. A 2022-ben indult és 2026. augusztus 31-én záruló NAP 3.0 program az MTA égisze alatt fut 38 kutatócsoport részvételével és 10 hazai intézmény konzorciumi együttműködésében. A NAP programok célja a legjobb hazai kutatócsoportok kiemelt támogatása annak érdekében, hogy mielőbb megérthessük az idegrendszer működését, az idegrendszeri betegségek kutatása pedig hozzásegítsen a gyógymódok, illetve a betegségek megelőzésének kidolgozásához.

A NAP 3.0 záró konferenciáját Nusser Zoltán akadémikus, a program irányítója nyitotta meg. A rendezvény 18 előadása és a 17 bemutatott poszter jól tükrözte a program tudományos sokszínűségét: a résztvevők az idegrendszeri alapkutatásoktól a klinikai alkalmazásokig terjedő témákban mutatták be eredményeiket. Az élénk szakmai viták, megbeszélések sok esetben az előadások után is folytatódtak.

Az előadások számos, társadalmi szempontból is kiemelten fontos kérdést érintettek. Ezek közé tartozik a fejlett társadalmak elöregedése is. Az öregedés témájában elért eredményekről három különböző vizsgálati módszert alkalmazó kutatócsoport is beszámolt. Vidnyánszky Zoltán (HUN-REN TTK) csoportjának több éven át végzett vizsgálatai a tudomány eszközeivel igazolták, hogy a (nép)zene-(nép)tánc-szociális kapcsolatok az öregedés ellen az egyik leghatásosabb fegyver.

Krizbai István (HUN-REN SZBK) kutatócsoportja az agyi mikrokeringés szerepének jelentőségét emelte ki az időskori kognitív funkciók megőrzésében, míg Kamondi Anita (Nyírő Gyula OPAI) csoportja a kognitív hanyatlás korai felismerésére dolgozott ki széles körben alkalmazható diagnosztikai módszereket.

A depresszió-szorongás kutatásának fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a szomorú tény, hogy az ebbe a csoportba tartozó betegségek már az emberek ötödét érintik, és az egész társadalomra is hatalmas terhet rónak.

Fodor István, Pirger Zsolt kutatócsoportjának (HUN-REN BLKI) munkatársa előadásában bemutatta, hogy a tavi csiga egyszerű idegrendszere is alkalmas modell a szorongás és depresszió kutatásához. Az ember és a tavi csiga szorongásának molekuláris mechanizmus szintű hasonlóságát az is igazolja, hogy a csiga szorongási jeleit emberek számára kifejlesztett gyógyszerrel csillapítani lehet.

A NAP 3.0 program hivatalosan 2026. augusztus 31-én véget ér, de ha az eddig végzett kutatások és tudományos együttműködések a jövőben is folytatódhatnak, további értékes eredményekre számíthatunk, amelyek előmozdítják az idegtudomány fejlődését és a társadalom javát is szolgálják.