Ez a fenntartható és ökológiailag színes falufejlesztés receptje

A kutatók 16 magyarországi és romániai közepes méretű város körül 64 faluban vizsgálták a biológiai sokféleséget. A falvak fele városok agglomerációjában, másik fele távolabb feküdt, és vagy mezőgazdasági, vagy erdős tájakon helyezkedett el. A csapat botanikai felvételeket készített, a talajlakó ízeltlábúakat talajcsapdákkal, a növényzetben élőket pedig lombszívóval mintavételezte. Az üregekben fészkelő méhek és darazsak számára fészekcsapdákat állított fel. Ezen kívül pontszámlálásos madártani felmérést is végzett. Kilenc rendszertani csoportban 1164 fajt dokumentáltak. 

„Ez hangsúlyozza a táj szintű fajkészlet fontosságát a falvak biológiai sokféleségének fenntartásában. A városok közelsége kevéssé befolyásolta a fajok sokféleségét és a teljes diverzitást, ami arra utal, hogy más tényezőknek is lehet hatásuk” – mondta Batáry Péter, a tanulmány vezető szerzője.  

A csapat összegyűjtötte a vizsgált magyarországi falvak társadalmi-gazdasági adatait, hogy kiszámíthassa az Életminőség Indexet, amely az emberi jólétet tükrözi az életkörülmények és életminőség tényezői alapján. Ez az index 27%-kal magasabb volt a városi agglomerációban lévő falvakban, valamint az erdős tájakon fekvő falvakban 14%-kal magasabb, mint a mezőgazdasági tájakon. „A városi területek közelsége jobb hozzáférést biztosít a szolgáltatásokhoz, míg az erdős tájak tisztább levegőt és több zöldterületet kínálnak, ami javítja az életszínvonalat és az életminőséget" – magyarázta a kutatás társszerzője, Szitár Katalin. 

Térinformatika segítségével a kutatók kiszámították az Emberi Lábnyom Indexet az infrastruktúrából és a tájhasználatból származó környezeti hatások értékelésére. A magasabb Életminőség Indexszel rendelkező falvaknak magasabb volt az Emberi Lábnyom Indexük is, különösen a városok közelében, ami azt jelzi, hogy a jobb életszínvonal növelheti a környezeti hatásokat. A magasabb Emberi Lábnyom Index azonban alacsonyabb multitrofikus sokféleséggel járt együtt, ami az emberi fejlődés és a biológiai sokféleség közötti ellentmondást mutatja. Az erdős tájak azonban a fokozott emberi tevékenység dacára is magasabb biológiai sokféleséget őriztek meg, ami arra utal, hogy a komplex tájak mérsékelhetik a biológiai sokféleség csökkenését. Mindez rávilágít arra az érzékeny egyensúlyra, amely szükséges az emberi jólét növeléséhez anélkül, hogy veszélyeztetnénk a vidéki tájak ökológiai egészségét, tette hozzá Török Edina, a kutatás másik társszerzője. 

Összefoglalva, a Nature Sustainability folyóiratban megjelent tanulmány eredményei azt mutatják, hogy  

A kutatók szerint ahhoz, hogy a fenntartható falufejlesztés hatékony legyen, a táji adottságokat figyelembe kell venni a fejlesztési tervekben. A városok közelében fekvő falvak esetében a beépítés minimalizálása és a zöld infrastruktúra fejlesztése segítheti a biológiai sokféleség védelmét. A túlnyomórészt erdőkkel körülvett falvakban a mezőgazdasági terjeszkedés korlátozása kulcsfontosságú. A faluközpontok erdőkkel való összeköttetésének javítása és a zöld infrastruktúra fejlesztése a mezőgazdasági területeken szintén növelheti a biológiai sokféleséget és a jólétet. A kutatók azt is hangsúlyozzák, hogy a lakosok, a hatóságok és a földtulajdonosok közötti együttműködés, a szakpolitikák és a közösség által kidolgozott intézkedések ötvözése létfontosságú. Sőt, az EU vidékfejlesztési stratégiájának prioritásként kell kezelnie a biodiverzitás támogatását a falvakban és környezetükben.