Feltűnő mutációk: új vakcinák fejlesztését segíthetik a HUN-REN szegedi kutatóinak friss eredményei

2025.12.02.

A vírusok mutációjában a szervezetünknek is nagy szerepe van – és ez jobb hír lehet, mint gondoltuk volna. A HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont (HUN-REN SZBK) Biokémiai Intézetében működő Rendszerimmunológiai Kutatócsoport legújabb tanulmánya szerint – amelyet a Nature Communications folyóirat közölt – az immunrendszerünk nemcsak védekezik a vírusok ellen, hanem bizonyos esetekben olyan mutációkat is előidéz bennük, amelyek megkönnyítik a későbbi felismerésüket.

A COVID-19 járvány során hatalmas mennyiségű genetikai adat gyűlt össze a SARS-CoV-2 vírusról, így a kutatók részletesen is vizsgálhatják a kórokozó időbeli változásait. Korábbi kutatások azt mutatták, hogy a SARS-CoV-2 egyes mutációi éppen azt szolgálják, hogy elkerüljék az immunológiai felismerést, vagyis „láthatatlanná” tegyék a vírust. A mostani tanulmány azonban éppen az ellenkező hatást figyelte meg egy különleges mechanizmus révén. A HUN-REN kutatói szerint a vírus örökítőanyagában létrejövő mutációk jelentős részéért a szervezetünk úgynevezett APOBEC-molekulái felelősek.

Az APOBEC-enzimek a korai, nem specifikus immunválasz részei, és képesek megváltoztatni a vírusok genetikai kódját. Sőt, a kutatás szerint a molekulák okozta mutációk általában nem gyengítik, hanem erősítik a későbbi immunválaszt. Ugyanis olyan fehérjeváltozásokat hoznak létre, amelyeket az immunrendszer könnyebben észlel, vagyis a gyorsan kialakuló immunválasz segíti a későbbi, specifikus válasz hatékonyabb működését.

A SARS-CoV-2 mutációinak jelentős részét nem a véletlen hozta létre, hanem az emberi immunrendszer egyik saját, a védekezésben fontos szerepet játszó fehérjecsaládja, az APOBEC3-enzimek. Ezek az enzimek kémiailag módosítják a vírus örökítőanyagát: a citozin (C) nevű építőelemet uracillá (U) cserélik, így a vírus fehérjéi is megváltoznak.

A kutatók több ezer SARS-CoV-2 variáns fehérjéit vizsgálták, és azt találták, hogy az APOBEC-hez köthető mutációk jobb HLA-kötést és erősebb T-sejtes aktivációt, tehát jobb immunfelismerést eredményeznek. Ezt az eredményt egy nagyméretű, több mint 17 000 brit COVID-19 betegből álló adatbázis elemzése is megerősítette.

„Ez a felismerés egy teljesen új jelenségre világít rá a szervezetünk és a vírus kapcsolatában: az immunrendszer nemcsak reagál a vírusokra, hanem egyfajta genetikailag rögzülő nyomást is gyakorol rájuk, ami hosszabb távon megkönnyíti a felismerésüket” – magyarázta Balogh Gergő, a tanulmány elsőszerzője. 

A jelenség nemcsak a koronavírussal, hanem más vírusokkal kapcsolatban is kimutatható és egyéni HLA-különbségek miatt a személyre szabott orvoslásban is új lehetőségeket nyithat. Az APOBEC-aktivitás által létrehozott mutációs mintázatok már egy járvány korai szakaszában előre jelezhetik, milyen új fehérjeváltozatok jelenhetnek meg a vírusban. Ez a tudás kulcsfontosságú lehet vakcinafejlesztés és személyre szabott terápiák tervezése során.

A kutatást Manczinger Máté és Balogh Gergő vezette Pál Csaba és Papp Balázs akadémikusok szakmai támogatásával, míg a kísérletes munkát Szebeni Gábor irányította.