Sir George Radda Emlékszimpóziumot rendezett a Magyar Corvin-lánc Testület és a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat – tisztelgés egy tudományos lángelme előtt

Köszöntőbeszéd, az emlékezés szelleme

A rendezvényt Prof. Dr. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Corvin-lánc Testület elnöke nyitotta meg, aki személyes hangvételű, megható beszédében nemcsak úttörő tudósként, hanem közeli barátként és a magyar tehetségek elkötelezett támogatójaként emlékezett Sir George Raddára. Felidézte a professzor rendkívüli életútját: az 1956-os forradalom idején elhagyta Magyarországot, és az Egyesült Királyságba kerülve a világ egyik legnagyobb hatású tudósává vált, akit II. Erzsébet brit királynő a mágneses rezonanciás képalkotás (MRI) terén elért úttörő eredményeiért lovaggá ütött. Beszédében hangsúlyozta a tudás, az oktatás és a nemzetközi tudományos együttműködés fontosságát – olyan értékeket, amelyeket Radda professzor egész pályafutása során képviselt.

Visszatekintés a tudományos és mentori életútra

Prof. Dr. Gulyás Balázs, a HUN-REN elnöke és Sir George Radda egykori mentoráltja, személyes emlékekkel átszőtt visszatekintésében felidézte oxfordi találkozásaikat, a Szingapúrban folytatott közös munkájukat, valamint Radda professzor bátorítását, hogy térjen haza, és vállaljon vezető szerepet a magyar tudományos élet megújításában. Kiemelte mentora küldetésorientált kutatás iránti szenvedélyét és a fiatal kutatók támogatása terén tanúsított töretlen elkötelezettségét. Beszédében hangsúlyozta: Radda professzor életműve és szellemisége ma is iránytűként szolgálhat mindazok számára, akik a tudományra nemcsak hivatásként, hanem szolgálatként is tekintenek.

Sir George Radda mint mentor, tudós és barát

Prof. Irene Tracey, az Oxfordi Egyetem rektora és Sir George Radda egykori PhD-hallgatója megható beszédben emlékezett meg mentoráról. Felidézte, milyen mély benyomást tett rá Radda professzor mágneses magrezonanciáról tartott előadása, amely hatására csatlakozott a laboratóriumához. A rektor bemutatta azt az élénk, interdiszciplináris kutatási légkört, amelyet Radda professzor teremtett, valamint kiemelte a női kutatók előmenetelének következetes támogatását, kivételes munkabírását és emberségét. Beszédéből egy olyan ember portréja rajzolódott ki, aki az Egyesült Királyság egyik legnagyobb kutatócsoportját hozta létre, és aki tanítványai sikereit tekintette legnagyobb örökségének.

A magánember portréja

Sir George fia, Mark Radda – a három testvér nevében – videókapcsolaton keresztül megható és humorral átszőtt emlékeket osztott meg édesapjáról mint családapáról. Melegséggel idézte fel gyermekkorukat, amelyet találékony ötletek, magyar karácsonyi hagyományok, a zene jelenléte és apjuk elismerésekhez fűződő szerény hozzáállása jellemzett. Mark és testvérei számára Sir George mindenekelőtt nem közéleti személyiség volt, hanem gondoskodó és leleményes édesapa, aki szeretetével és példamutatásával csendben formálta gyermekei életét.

A szellemi nagylelkűség öröksége

Prof. Alistair McGrath, az Oxfordi Egyetem professzora, egykori PhD-hallgatója, Radda professzor mentori nagylelkűségét idézte fel. Megosztotta, milyen inspiráló volt a professzor „rendezetlen bájú” irodájában dolgozni, hogyan ösztönözte a fiatal kutatókat új irányok felfedezésére, és hogyan bátorította őt magát egy rangos ösztöndíjra való jelentkezésre – ami később meghatározóvá vált tudományos pályafutásában. Előadásában Radda professzort nemcsak ragyogó elmeként, hanem mélyen emberséges személyként jellemezte.

Zenei tisztelgés Sir George opera iránti szeretete előtt

A program részeként egy rövid klasszikus zenei összeállítás is felcsendült Megyimórecz Ildikó szoprán és Szeleczki Artúr tenor előadásában, Szennai Kálmán karmester zongorakíséretével. Mindketten a Magyar Állami Operaház Junior Prima díjjal elismert magánénekesei, Prof. Emer. KS. Marton Éva, a Nemzet Művésze, a Magyar Corvin-lánc Testület alelnöke korábbi tanítványai. A műsorban Kodály Zoltán, Ernesto De Curtis, Francesco Cilea és Giuseppe Verdi művei hangzottak el, kifinomult válogatást nyújtva a magyar és olasz dal- és áriairodalom remekműveiből.

Családi és nemzetközi megemlékezések

Radda Tibor, Sir George unokaöccse, édesapja, Radda István nevében tartott beszédet. Felidézte Sir George gyerekkorát a pannonhalmi bencés gimnáziumban, a tanulmányai terén már korán megmutatkozó kiválóságát és sporteredményeit. A családi életből idézett anekdoták és az 1956-os Ausztriába való merész határátkelésének története bepillantást engedtek bátorságába, amely későbbi tudományos sikereit is megalapozta.

Prof. Paul Matthews, a Rosalind Franklin Intézet igazgatója, szintén egykori doktorandusz tanítványa Radda professzornak, részletes beszámolót adott a laboratóriumban töltött évekről. Kiemelte a termékeny, bár időnként kaotikus kutatási környezetet, amelyből nagy ötletek születtek. Matthews professzor méltatta Radda professzor úttörő szerepét a funkcionális MRI megalapozásában és a UK Biobank létrehozásában, amely máig szolgálja az orvostudományt.

Molnár Zoltán professzor, az Oxfordi Egyetem tanára és Sir George Radda Merton Collegebeli egykori kollégája videóüzenetében kiemelte Radda professzor úttörő hozzájárulását az agyi képalkotás terén, valamint mentorként tett maradandó hatását. Tringer László professor emeritus, a Semmelweis Egyetem tanára és Sir George gyermekkori barátja meleg hangon idézte fel közös ifjúkorukat, valamint Radda professzor megingathatatlan elkötelezettségét a tudomány és a barátság iránt. Végül Juhász-Laczik Albin atya, Sir George volt iskolája, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója tartott előadást, tisztelettel adózva annak a formáló szerepnek, amelyet a hit és az ott kapott nevelés játszott Sir George Radda értékrendjének kialakulásában. Az előadók saját szemszögükből világították meg Sir George Radda kivételes örökségét – tudományos újításait, emberi nagyságát és a hazája iránti mély hűségét.

A Sir George Radda Emlékszimpózium nem csupán egy életmű ünneplése volt, hanem felhívás a tudományos kiválóság jövőbeli folytatására. A személyes emlékek, tudományos reflexiók és közös értékek révén az esemény méltó tisztelgés volt egy olyan ember előtt, akinek hatása generációkon átível. Sir George Radda öröksége tovább él – az általa megalkotott technológiákban, a felépített intézményekben és azokban az emberekben, akiket arra inspirált, hogy bátorsággal, jövőbe látó gondolkodással és emberséggel forduljanak a tudomány felé.