Tudományos pályán nőként: Turiák Lilla két kisgyerek mellett is kutató maradt

Mit jelent Önnek ez az elismerés, miért tartja fontosnak a díjat?

Szerintem az egy különleges dolog, hogy kifejezetten a nők elismerésére szól ez a díj. Arról nem is beszélve, hogy nagy presztízse van a tudományos világban is. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy tényleg jár vele médianyilvánosság, és így kutatóként el tudjuk mondani, hogy mivel foglalkozunk a mindennapi munkánk során. Nagy öröm számomra, mert munkám elismerése, hogy idén én is díjazott lettem.

Ha már a mindennapi munkánál tartunk, elmondaná, pontosan milyen témákban kutat, és milyen tervei vannak a jövőre nézve?

A főbb kutatási területem jelenleg a tüdőrák vizsgálata. Olyan módszereket fejlesztünk, amelyek segítségével a daganatos betegségekre jellemző fehérjemódosulásokat tudjuk meghatározni szövetmintákból. Ilyen módosulások például a fehérjékhez kapcsolódó cukorláncok megváltozása, amik fontos információt árulhatnak el a daganatos betegség kialakulásával, illetve lefolyásával kapcsolatban.

A jelenlegi kutatásunk legfontosabb célja az, hogy olyan módosulásokat tudjunk azonosítani a tüdődaganatos betegek mintáiból, amik összefüggésbe hozhatóak azzal, hogy egy bizonyos kezelésre hogyan fognak reagálni. A tüdőráknál (is) fontos, hogy mielőbb a legkedvezőbb terápiában részesüljenek a betegek. Mivel ezeket a daganatokat sokszor csak későn diagnosztizálják, a túlélési esélyek nem túl jók – ha azonban a fenti módszerrel egy terápia kapcsán valakinél, előre tudnánk jelezni, hogy biztosan nem fog működni a kezelés, akkor már korábban egy számára kedvezőbb terápiát tudunk javasolni.

A hosszabb távú cél az, hogy a mostani főként szövetminta-vizsgálatok helyett egy vérvizsgálaton alapuló módszert fejlesszünk ki. Így biopszia nélkül, gyorsabban eredményt kaphatnának az orvosok is. Erre a kutatásra nyertem támogatást öt évre a Lendület pályázaton, remélem, hogy az ötödik év végére eljutunk odáig, hogy sikeresen tudjuk a módosításokat azonosítani a betegek vérmintáiból és közelebb kerüljünk a célhoz, hogy a módszert a mindennapokban is lehessen használni, de persze az utóbbi lehet, hogy csak hosszabb távon valósulhat meg.

Mikor döntötte el, hogy kutató lesz?

Tudom, hogy van, aki már gyerekkorában tudja, mi szeretne lenni, de nekem nem jött azonnal. A gimnázium utolsó évében még történelem-matematika faktos voltam és azt terveztem, hogy majd közgazdász leszek. A szüleim gyógyszerészek, a természettudományokat mindig nagyon szerettem, úgyhogy utolsó évben felvettem a biológia fakultációt és eldöntöttem, mégiscsak Gyógyszerésztudományi Karra jelentkezem. Végül a Semmelweis Egyetemen harmadéves koromban kezdtem tudományos diákköri munkát végezni – így kerültem közel a kutatás világához.

Milyen nőként a tudományos pályán járni? Számít egyáltalán a munkájában ez?

Szerintem ez olyan szempontból számít, hogy a családok többségében a nőkre hárul több feladat – gyereknevelés és házimunka szempontjából –, ezek mellett pedig nehezebb a kutatói munkát megszervezni. Nekem is van két kisgyerekem, és tudom, hogy ha nem lenne ennyi családi segítségem, akkor jóval nehezebb helyzetben lennék.

Szerencsére most már itthon is felismerték, hogy a kutatónőket támogatni kell, így nagyon sok pályázatnál például van életkorkedvezmény: ha valaki csak 40 éves koráig pályázhat, akkor ez a gyerekek számával arányosan általában két-két évvel kitolható a nők esetében. Ez egy fontos hiányosságra válaszol, az ugyanis kutatóként sem mutat jól egy életrajzban, ha vannak akár kisebb kimradások a publikációs aktivitásban vagy a kutatási tevékenységben. Amikor megszülettek a gyerekeim, nekem az volt a szerencsém, hogy már volt mellettem két PhD-hallgató akik – amikor én otthon voltam a kisgyerekeimmel –, tudták a laborban önállóan is folytatni a munkát. Elég volt hetente konzultálni velük, hogy ne álljon le semmi és fennmaradjon a publikálási folyamat is.

FORRÁS: Vincze Máté

Még mindig létezik a tendencia, hogy az egyetemen végzett férfiak és nők aránya körülbelül egyforma, de a PhD-képzésben már jóval kevesebb nő vesz részt, majd marad a kutatói pályán, és a női kutatók aránya az akadémikusi szinten pedig még tovább csökken. 

Sajnos a statisztikák szerint nemcsak a tudományos pályán maradó nők száma, hanem az egyetemen ilyen képzést választó diákok száma is csökken. Mit gondol, hogyan lehetne népszerűsíteni ezeket a képzéseket?

Tavaly például a munkahelyemen a HUN-REN Természettudományi Kutatóközpontban szerveztek egy egyhetes nyári tábort középiskolásoknak. Ennek keretében megmutattuk nekik, mi történik a laborban, hogyan dolgozunk. Nagyon pozitívan nyilatkoztak a programról, jól érezték magukat a diákok. Sőt, a Nők a Tudományban Egyesületben kifejezetten gimnazista lányoknak szerveznek különböző mentorprogramokat, és léteznek különböző alumni programok is. Szerintem így, személyes élményeken keresztül lehet a fiatalokat a legjobban megszólítani.