Különleges vándort kaptak lencsevégre

Az LSST jelenleg „commissioning phase”-ben – vagyis a végső rendszerbeállítási és tesztelési szakaszban – működik, és már a végleges műszerezettséggel pásztázza az égboltot. Igaz, ez az időszak még nem a végleges teljesítményű tudományos üzem (amiben a felmérés zajlani fog), de már alkalmas tudományosan értékelhető mérésekre. Nem is kellett sokat várni az első nagy bejelentésre: az LSST egy újabb csillagközi eredetű égitestet, intersztelláris üstököst figyelt meg. 

A 3I/ATLAS az emberiség által megfigyelt harmadik olyan égitest, amely egy másik csillagrendszerből érkezik. Az égi jelenséget ábrázoló képek közül 9 készült „tudományos módban”, vagyis ugyanazokkal a beállításokkal, amelyet majd az LSST hivatalos működése során is alkalmaznak. Huszonnyolc további kép – az adatok nagyobb része – különféle kalibrációs célokat szolgáló tesztsorozatokból származik. 

A legtöbb képen a 3I/ATLAS üstökös jól elkülönül a háttércsillagoktól, így zavartalanul elemezhető. Látható, hogy a kóma mérete az idő haladtával fejlődött, és július elejére elérte a mintegy 10 ezer km-es kiterjedést. A megfigyelési sorozat alapján sikerült megmérni az üstökös portermelését. 

Arra is fény derült, hogy az üstökös nem mutat jelentősebb fényesség-ingadozást rövid órás időskálán, anyagtermelése időben jellemzően egyenletes. A mérések szerint a 3I/ATLAS magjának sugara nagyjából 5,6 kilométeres lehet – jóval nagyobb, mint a 2019-ben megfigyelt csillagközi vándor, a 2I/Borisov magja volt. A csóva iránya azonban meglepő: jelenleg úgy tűnik, mintha az üstökös „maga előtt tolná” a csóvát. Ez valószínűleg jórészt a perspektívának köszönhető: az üstökös csóvája a Naprendszerből kifelé mutat fizikailag, az aktuális rálátásunk meredek szöge lehet az ellencsóva-szerű jelenség kialakulásának oka, magyarázzák a kutatók. 

Az üstökösről szóló tanulmányt a Rubin Obszervatórium Naprendszer tudományos konzorciuma (Solar System Science Collaboration, SSSC) jegyzi. A szerzők között két magyar kutató is szerepel: Szabó M. Gyula és Szigeti László, akik évek óta aktívan részt vesznek az LSST Naprendszer-kutatási programjában. A mostani cikkben közvetlen szerepük volt a többszínű fotometriai adatok kalibrációjában és értelmezésében, a portermelési számításokban, a pozícióadatok kigyűjtésében. 

Sokáig velünk marad

A kutatók szerint a 3I/ATLAS minden korábbi csillagközi látogatónál hosszabb ideig figyelhető majd meg. Júniusi megjelenésekor még nagyjából olyan messze volt a Naptól, mint a Jupiter, és jelenleg a Naprendszer belseje felé halad. Napközelségét 2025. október 29–30. körül éri el, a Mars pályájánál is beljebb merészkedve a Naphoz. Ekkor azonban a Föld éppen a Nap túloldalán fog tartózkodni, így relatíve távolról, és a Naphoz közel eső irányban láthatunk rá. Valószínű azonban, hogy az üstökös aktivitása hónapokkal a napközelség után is fennmarad, így a távolodó pályaszakaszon is kiváló célpont marad még 2026 elején is, amikor ismét javulni fog a láthatósága. 

A megfigyeléssel a Rubin Obszervatórium lényegében azonnal igazolta az LSST égboltfelméréshez fűzött reményeket. A harmadik csillagközi égitest megjelenése pedig első alkalommal teszi majd lehetővé az intersztelláris égitestek előre tervezett, akár szinergikus vizsgálatát a legnagyobb teljesítményű földi műszerekkel. Sőt, az Európai Űrügynökség 2029-ben egy olyan űrszonda felbocsátását tervezi (Comet Interceptor), ami pontosan ilyen csillagközi vándorok helyszíni vizsgálatát fogja elvégezni – szintén magyar részvétellel.