Befejezte működését a Gaia űrszonda, magyar csillagászok is részt vettek az évtizedes kutatásban

2025.01.20

Az Európai Űrügynökség (ESA) Tejút-térképezője, a Gaia 2025. január 15-én befejezte küldetésének égbolt-felmérési szakaszát. Az űrtávcső forradalmasította a saját galaxisunkról és kozmikus környezetünkről alkotott képet, az elmúlt évtizedben több mint hárombillió megfigyelést összegyűjtve majdnem kétmilliárd csillagról és más kozmikus objektumról. Az összeurópai űrmisszióban a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont kutatói is részt vettek.

A Gaia több mint egy évtizedes küldetése során sokszor megmérte minden egyes csillag helyzetét és fényességének változását, a mérésekből pedig meghatározták a csaknem kétmilliárd kozmikus fényforrás távolságát, mozgását, kémiai összetételét és számos más jellemzőjét, olvasható a konkoly.hu-n. Ez lehetővé tette a Gaia fő céljának megvalósítását, vagyis a Tejútrendszer legnagyobb, legpontosabb térképének elkészítését, amely úgy mutatja meg nekünk saját galaxisunkat, ahogy eddig más módon nem sikerült. Így most a legjobb képünk van arról is, hogyan néz ki galaxisunk egy külső szemlélő számára.

A 2013. december 19-én felbocsátott Gaia naponta kb. tíz gramm hideg gázt használ fel, hogy a szonda forgása pontosan biztosítva legyen, ám az üzemanyagtartály mostanra kezd kiürülni. Néhány utolsó technológiai teszt után március végén a Gaiát „nyugdíjazzák”, és olyan pályára küldik a Nap körül, ahol elkerülhetik a többi űrszondával való ütközést vagy zavaró interferenciát.

Az adatok feldolgozását végző konzorciumban számos európai ország, így hazánk kutatói is részt vesznek. Ennek az együttműködésnek a gyökerei a kilencvenes évekbe, a Gaia elődjét jelentő Hipparcos műhold idejére nyúlnak vissza. „Már a Hipparcos működése idején sejteni lehetett, az űrből végzett asztrometria milyen jelentős mérföldkő a csillagászat történetében. Ezt a várakozást a Gaia tökéletesen igazolta" – mondta Szabados László, a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) Csillagászati Intézetének tudományos tanácsadója, aki az első magyar tag volt a Gaia konzorciumban.

Az évek során a magyar részvétel – az Európai Űrügynökség PECS és a PRODEX programjából, valamint a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivataltól Szabados László, Marton Gábor és Nagy Zsófia, a HUN-REN CSFK kutatói által elnyert támogatásoknak köszönhetően – előbb 3-4, majd közel tíz főre nőtt. A magyar kutatók első jelentős hozzájárulása a misszióhoz a cefeida pulzáló változócsillagok azonosítására szolgáló eljárások kidolgozása volt. Ez később kibővült a fiatal csillagok fényváltozásainak vizsgálatával, illetve a váratlan jelenségeket követő Gaia tudományos riasztások nyomon követésével is. Az eddigi adatközlések részeként két szakcikk született a HUN-REN CSFK kutatóinak vezetésével – Molnár László, illetve Marton Gábor irányításával.

Milky Way — A címlapképen és a fenti képen galaxisunk, a Tejútrendszer művészi illusztrációja látható, a Gaia űrtávcső adatai által ihletve, felülről, illetve oldalról (éléről). A felülnézeti képen a spirálkarok, illetve a Nap pozíciója is jelölve van. (Credit: ESA/Gaia/DPAC)
Fotós: Stefan Payne-Wardenaar

Az animáció a Tejútrendszer szerkezetét, illetve kozmikus környezetét mutatja be. A Gaia nemcsak a mi galaxisunkat térképezte fel, hanem a kísérőgalaxisainkat is, a Nagy és Kis Magellán-felhőket, valamint a számos apró törpegalaxist is körülötte. A Tejútendszer korongjában látható görbület más galaxisokkal való ütközések nyomát hordozza. Ezeknek az ütközéseknek a maradványai a mai napig megfigyelhetők, például a Sagittarius törpegalaxis szétszóródott csillagai és más kisebb csillagáramlatok jelenlétén keresztül is. (Credit: ESA/Gaia/DPAC, Stefan Payne-Wardenaar)

A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat célja, hogy Európa egyik leghatékonyabb kutatási szervezetévé váljon, és jelentős mértékben hozzájáruljon Magyarország társadalmi és gazdasági sikeréhez. A 2025. január elsején életbe lépett törvény megfelelő keretet nyújt ahhoz, hogy a HUN-REN a kihívásokra jobban reagáló, együttműködő, a teljesítményt szem előtt tartó, jól működő hálózattá alakuljon, amely biztosítja a tudományos kutatás szabadságát, a felfedező kutatások folytatásának lehetőségét, miközben multidiszciplináris válaszokat kínál a hazai és nemzetközi közösséget érintő komplex kérdésekre. A szervezetében korszerűsödő Magyar Kutatási Hálózatban dolgozók hosszú távú, következetes, értékkövető és teljesítményközpontú finanszírozási rendszerre, egymást erősítő struktúrára és működésre, versenyképes bérekre, valamint tervezhető kutatói életpályára számíthatnak.