Az ELTE kezdeményezése tovább erősítheti úgy a természettudományos, mint a humántudományi kutatások versenyképességét

A kutatóhálózat tavaly elindult megújulása az elmúlt hónapokban számos kanyart vett, mondhatnánk úgy is, hogy sűrű éven van túl a HUN-REN, és annak elnökeként Ön is. Hol tart most a megújítási folyamat?

Az elmúlt időszak tényleg rendkívül sűrű volt. 2024 januárjában indítottuk el a HUN-REN nemzetközi átvilágítását, amelynek során több mint 100 hazai és nemzetközi szakértő világította át a hálózat működését, teljesítményét. Ez alapján fogalmaztuk meg a Kormány számára tavaly ősszel, hogy milyen szerkezetben képzeljük el a kutatóhálózat jövőbeli működését. Decemberben ennek eredményeképpen az Országgyűlés elfogadta az új HUN-REN törvényt, ami biztosítja az általunk kért versenyképes és rugalmas működési kereteket, és a Kormány elkötelezte magát arra, hogy 3 éves időtávon megduplázza a HUN-REN költségvetési támogatását, ami így el fogja érni a 100 milliárd forintot évente, és az Akadémia Közgyűlése is támogató többségi döntést hozott arról, hogy a kutatóintézetek által használt ingatlanokat az állam megvásárolja, majd ingyenesen, de kutatási közfeladattal terhelten átadja őket a HUN-REN-nek.

Tavaly év végén tehát úgy látszott, minden a tervek szerint, jó irányba halad. Mi történt azóta?

Így van, nagy bizakodással folytattuk a munkát az év elején ez magába foglalta az új szervezeti átállásra való tételes felkészülést. Ebbe a munkába csapódott bele teljesen váratlanul, hogy január végén Radnóti Sándor akadémikus pert indított az Akadémia Közgyűlésének döntése ellen, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy húzza az időt az ingatlanvagyon eladását illetően. Ez nem várt megbicsaklást okozott a megújulásban, hiszen az ingatlanok tulajdonjogi helyzetének rendezése alapvető fontosságú ahhoz, hogy versenyképesen tudjunk működni. Ennek az lett a következménye, hogy amíg az ingatlanok sorsa kérdéses, addig az új szervezet létrehozása és a teljesítményfinanszírozási szerződés megkötése sem tudott megtörténni. Az év első hónapjaiban úgy éreztem, minden érintett szereplőben van egy pozitív várakozás, hogy a per majd gyorsan lezárul, és tudunk tovább haladni. Azóta azonban látjuk, hogy ez nem így van, április 11-én újabb fellebbezést nyújtott be Radnóti Sándor, azóta nem tudunk előre mozdulásról. Holtpontra jutott az átalakulásunk, az ehhez első ütemben hozzákapcsolódó béremelésünk.

És ebben a helyzetben jelentkezett Darázs Lénárd, az ELTE kinevezett rektora, hogy átvenné a humántudományi központokat? Legalábbis erről szóltak az elmúlt napok hírei.

A két folyamat független egymástól. Darázs Lénárddal már februári rektori megválasztása óta aktív egyeztetéseket folytattunk, hiszen már rektori pályázatában megfogalmazta, hogy stratégiai szintre kívánja emelni az ELTE és a kutatóhálózat együttműködését.

Ezekből az egyeztetésekből alakult ki Önökben az a meggyőződés, hogy az ELTE részeként jobban működtethetők a bölcsész- és humántudományi kutatóközpontok?

Nem teljesen pontos ez így. A saját magunk által 2023-2024-ben elvégzett és a nemzetközi átvilágítás eredményei is azt mutatták, hogy rendkívül alacsony a tudományterületek, kutatóközpontok közötti együttműködés. Ennek ellenére mi vittük tovább, képviseltük a hálózat egyben tartásának koncepcióját a megújulás során. A nemzetközi átvilágításban részt vevő kiváló kutatók értékelése is rámutatott arra, hogy a bölcsészet- és társadalomtudományi kutatóközpontoknak eleve szoros együttműködése van az egyetemekkel, illetve hogy tovább kellene ezeket fokozniuk. Egy egyetemhez való átkerülésükre vonatkozó javaslat értelemszerűen nem merült fel, hiszen ez a kérdés nem volt a tudományos munka értékelésének fókuszában, de ennek ellenére is számos megállapítást tettek az egyetemi kapcsolatok szorosabbra fűzésére.

Aztán az elmúlt hónapokban több párhuzamos folyamat kezdett egy irányba mutatni. A HUN-REN vezetése az elmúlt 4-5 hónapban végigtárgyalta a Kulturális és Innovációs Minisztériummal, hogy miképp is nézne ki a kutatóhálózat új, teljesítményalapú finanszírozási szerződése. Az egyeztetések során világossá vált mindkét fél számára, hogy a természettudományos és a humántudományi kutatásokkal és kutatóközpontokkal szemben támasztott elvárások alapvetően eltérő megközelítést igényelnek. Máshogy kell meghatározni az elvárásrendszert: míg a természettudományokban mérni tudjuk egyebek mellett a nemzetközi folyóiratokban közzétett minőségi publikációkat, a szabadalmakat, az ipari bevételeket, vállalati együttműködéseket, hasznosításból származó bevételeket, addig a bölcsészet- és humántudományok esetében ezek a mérőszámok nem alkalmazhatók. A finanszírozási struktúra is eltérő: míg a természettudományokban laborokat kell felszerelni, műszereket kell beszerezni, addig a humántudományokban ilyen típusú költségek tipikusan nem jelentkeznek.

Az elmúlt időszakban végignéztük azt is, hogy ténylegesen mennyi együttműködés van a bölcsészet- és humántudományi kutatóintézeteink között. Azt kellett megállapítanunk, hogy gyakorlatilag két különálló hálózatról beszélhetünk – míg az élő- és élettelen természettudományos intézetek között látunk valamiféle együttműködést, hiszen a közösen készült publikációk aránya a 10%-ot közelíti, addig a természettudományos és humántudományi intézetek közös publikációinak aránya kevesebb mint 1 százalék. Ez elenyésző, gyakorlatilag nincs együttműködés a két nagy tudományterület között. Ugyanakkor a humán- és társadalomtudományok tekintetében a HUN-REN és az ELTE bármelyik intézete között a közös publikációik aránya 13%. A sokat hangoztatott egységes hálózat tehát sajnos csak papíron létezik, talán nem véletlen, hogy a világban számos kutatóhálózat csak természettudományos területeket foglal magába, így működik a német Helmholtz, a holland TNO vagy a szingapúri A*STAR is. De sok más példát is említhetnénk.

A lényeg, hogy a megújult HUN-REN működésének tervezése során is folyamatosan szembesültünk azzal, hogy a két nagy tudományterület kutatóközpontjai teljesen eltérő megközelítést és kezelésmódot igényelnek.

Darázs Lénárd pedig egy versenyképes alternatívát kínált az ELTE részéről?

Meglepő és logikus ajánlatot tett, igen. Nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy az ELTE kinevezett rektora elkötelezett abban, hogy az egyetem tudományos teljesítményét magasabb szintre emelje, különösen a bölcsészet- és humántudományok területén. Az elmúlt hónapok egyeztetéseit követően Rektor úr valóban egy komoly és átgondolt javaslattal állt elő a 4 bölcsészet- és humántudományi kutatóközpontunk vonatkozásában, amely egyben minden garanciát tartalmaz arra vonatkozóan, hogy ezek a kutatóközpontok egységüket megtartva a jövőben is – egyre versenyképesebb feltételek mellett – tudják munkájukat folytatni. A kutatóközpontok átvétele hatalmas fejlődési lehetőséget jelent az ELTE számára a hazai és a nemzetközi tudományos életben, miközben az érintett kutatók ugyanazt a munkát végezhetik tovább, mint eddig.

Az ELTE felvetése tényleg váratlan és újszerű volt, de azt is fontos bevallani, hogy a kérdés nem először van a kutatóhálózat napirendjén. Még Pálinkás József akadémiai elnöksége idején is felmerült az érintett intézetek egyetemekhez kapcsolása, és az ELKH létrehozatalakor is felmerült ugyanez a lehetőség. Velünk élt folyamatosan ez az alternatíva, de sosem készült még olyan konkrét és kézzelfogható javaslat, mint amivel az ELTE most előállt.

Milyen garanciákat adott Darázs Lénárd?

Először is azt, hogy elkötelezett abban, hogy egyben tartsa a 4 központot és annak 20 kutatóintézetét. Ezek, ahogy jelenleg is, úgy a javaslata alapján az ELTE részeként működve is intakt egységet képeznének, jogi helyzetük, autonóm működésük gyakorlatilag megegyezik majd azzal, amit a HUN-REN-ben terveztünk az elmúlt időszakban. A kutatóközpontok finanszírozásukat és önállóságukat megtartva direktben a rektor irányítása alá kerülnének, jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egységként. Így a jövőben ugyanúgy tudnak majd pályázni, munkáltatói jogokat gyakorolni és gazdálkodni.

Az ELTE garanciát kért a Kormánytól és a HUN-REN-től is arra, hogy a kutatóközpontok működéséhez szükséges pénzügyi és infrastrukturális erőforrások 2025-ben, illetve hosszú távon is biztosítottak legyenek. Az Irányító Testület egyébként az ELTE számára átadásra kerülő bölcsészet- és humántudományi kutatóközpontok fejlesztése érdekében azt kérte, hogy az ELTE fenntartói jogát gyakorló ágazati miniszter vizsgálja meg annak a lehetőségét, hogy az ELTE számára kellő költségvetési fedezet álljon rendelkezésre, hogy ott is végrehajtásra kerülhessenek a megfelelő bérfejlesztések.

Egy 390 éves intézmény fogadja be a kutatóközpontokat, egy olyan egyetem, amely autonómiájáról, presztízséről, tudomány iránti elkötelezettségéről közismert. A kutatók, az intézetek ugyanazt a munkát végezhetik tovább, változatlan feltételek mellett, egy adekvátabb közegben. Értem a változással kapcsolatos fenntartásokat, de hiszem, hogy jó kezekben, jó helyzetben jó lehetőségeket kapnak a kutatóközpontok.

Hogyan érintené mindez az érintett kutatóközpontok dolgozóit? Milyen változást érzékelnének?

A munkatársak Magyarország legnagyobb, nemzetközi szinten is jegyzett egyetemén végezhetik tovább ugyanazt a kutatómunkát, ugyanabban az intézetben, mint eddig. A vezetők is viszik tovább a feladataikat. Érdemben nem tapasztalnak majd változást. Az ELTE részeként is munkaviszonyban maradnának, változatlan munkaköri, juttatási és feladatrendszerrel. A főigazgatók személyében sem lenne változás, és ahogy említettem, továbbra is garantálva lenne az autonóm működésük.

Mit szóltak a javaslathoz a kutatóhálózat intézményvezetői?

A múlt héten személyesen tárgyaltam végig az ELTE javaslatát az érintett főigazgatókkal és valamennyi intézményvezetőnkkel, valamint a nemzetközi Tanácsadó Testületünk vezetőjével is. A beszélgetések során értő fülekre találtam, de valamennyien kihangsúlyozták, hogy amennyiben a HUN-REN Irányító Testülete az ELTE javaslatát elfogadja, az semmiképpen nem indíthat meg egy olyan folyamatot, hogy egyes természettudományos központok és intézetek átvételére az egyetemek vérszemet kapva bejelentkeznek. Megerősítettem valamennyi vezetőnket, hogy ez nem következhet be, a természettudományos központok egysége – ahogy az ELTE is garantálja a javaslatában ezt a bölcsészet- és humántudományi központok esetében – nem megbontható. Az Irányító Testület semmilyen ilyen döntést nem támogatna sem most, sem a jövőben.

A munkatársak, az intézetvezetők megnyilvánulásaiból is látható módon jelenleg még nem támogatják az átalakulást...

Abszolút érthető, hogy a status quo megbontása ellenkezést szül. Nem könnyű döntés ez a vezetői szerepet felvállaló kutatóknak sem, amit bizonyít az Irányító Testület 6:2 arányban megszületett, három lemondást is eredményező ülése. Fontos ugyanakkor figyelembe vennünk, hogy a hasonló szerkezeti változásokban nem véletlenül a vezető testületeké a törvény által rájuk ruházott hatáskör és ahhoz kapcsolódó felelősség. Az MTA is hajtott végre olyan belső átalakításokat, amelyek nem találkoztak minden érintett egyetértésével. Ez a vezetői felelősségünk, és döntéseinket az idő fogja igazolni.

A legfontosabb ellenérv a döntés sebessége, gyorsasága kapcsán merült fel az érintettekben...

Két éve alaposan és nemzetközi mércékkel alátámasztva átvilágítunk, elemzünk értékelünk, benchmarkolunk, működést és folyamatokat tervezünk. Az érintett intézmények teljesítményét, működési adottságait pontosan ismerjük, ahogy említettem, a kérdés nem először került napirendre. Az érintett munkatársak, középvezetők véleménye is ismert és érzékelhető volt, ennek tudatában született meg a kutatóhálózat vezető testületében a döntés. Nekünk is fájdalmas volt, de többségében erős meggyőződéssel hiszünk abban, hogy ez a biztonságos és előremutató a kutatóközpontoknak, az érintett tudományterületeknek, végső soron a kutatóknak és az őket támogató munkatársaknak.

És mi várható a HUN-REN átalakulásának folyamatában? Lesz végre átalakulás? Lesz béremelés?

Az Irányító Testület nem csak az ELTE kezdeményezéséről, de arról is tárgyalt, hogy az ingatlanügyben zajló per következtében elhúzódó szervezeti megújulás és a finanszírozás, azaz a bérek emelése nem várhat tovább. Az Irányító Testület határozatban kérte fel Hankó Balázs minisztert, hogy soron kívül biztosítsa a kutatóhálózat számára az idei évi 18 milliárd forintos finanszírozásemelést, és indítsa meg az új HUN-REN megalapítását, akár az MTA ingatlanok adás-vétele nélkül is.

E mellett az Irányító Testület szintén határozatban állt ki a természettudományos kutatóközpontok egységének megbonthatatlansága mellett is. Érteni kell, hogy egy kutatóhálózat szervezete folyamatosan mozgásban van. Ez így természetes, szerte a világban. Ha ez nem így lenne, az azt jelentené, hogy a felelős vezetők nem végzik el megfelelően a rájuk bízott munkát. Az elmúlt időszakban első sorban a bővülésre volt példa, hiszen például a Bay Zoltán Kutatóközpont is a hálózat része lett, de további egyeztetések is zajlanak további, rendkívül versenyképes kutatóintézetek beolvadásáról is a természettudományok területén. Az Irányító Testület nyilatkozata egy hosszú távú elköteleződés a mellett, hogy a hálózat kulcsfontosságú élő és élettelen természettudományi kutatóközpontjaitól nem tervez, nem kíván megválni semmilyen körülmények között sem.

Végül mi lesz a mostani helyzetben az akadémiai ingatlanok ügyében? Az Akadémia elnöke tegnapi nyilatkozatában már előrevetítette, hogy meg kell vizsgálniuk a közgyűlési döntés érvényességét.

A mi véleményünk szerint a Közgyűlési határozat egyértelműen fogalmaz, érdemes idézni: „A Közgyűlés támogatja, hogy a [...] ingatlanokat a Magyar Tudományos Akadémia eladja a magyar államnak 74,5 milliárd forint vételárért azzal a céllal, hogy ezen ingatlanok maradéktalanul az azokat jelenleg is használó kutatóhálózat tulajdonába kerüljenek, és ott is maradjanak a hazai tudományos kutatást szolgálva.” Ez azt jelenti, hogy az ingatlanoknak egyben kell a HUN-REN-hez megérkezniük az állam részéről történő megvásárlást követően, és kutatási célt kell szolgáljanak. Mindkét feltétel továbbra is biztosítható, és ez is a cél. Az ELTE javaslata arra vonatkozik, hogy a HUN-REN – amennyiben az ingatlanok tulajdonosává válik – biztosítsa hosszú távon és ingyenesen továbbra is ezen kutatóközpontok számára az ingatlanok használatát. Ezt meg is fogjuk tenni.