Szinergiák az innovációs ökoszisztémában: a magyar tudomány és innováció meghatározó szereplői értékelték a jövő kihívásait

„Szinergiák az innovációs ökoszisztémában” – ez volt a konferencia címe, amely az állami, a vállalati, az egyetemi és a kutatói szféra szereplőinek nagy hatású együttműködését vette terítékre. Előadások és tematikus panelbeszélgetések keretében többek közt arról is szó esett, miként tehető vonzóbbá a kutatói pálya itthon, és hogyan válhatnak magyar ötletekből, értékekből, eredményekből nemzetközi sikerek.

Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter az eseményt köszöntő videóüzenetében kiemelte: a kormányzat stratégiai célja, hogy Magyarország 2030-ra az Európai Unió 10 és a világ 25 leginnovatívabb országa közé kerüljön. A nemzeti innovációs stratégia ennek a célnak van alárendelve, és az NKFI Hivatal tevékenysége is ezt szolgálja.

Szakpolitikai prioritások

Bódis László, a Kulturális és Innovációs Minisztérium innovációért felelős helyettes államtitkára a szakpolitika prioritásairól beszélt. A stratégiaalkotás kapcsán elmondta, hogy az innovációs ökoszisztéma és kutatói szféra nem úgy működik, mint például az egészségügy, ahol világos és konkrét folyamatok vezetnek el a kitűzött célok megvalósításáig. Itt az állam nem közvetlen irányításra törekszik, sokkal inkább egyfajta koordináló szerepet játszik a végrehajtásban.

Erre példaként a HUN-REN Magyar Kutatói Hálózatot emelte ki, ahol jelenleg is zajlik a hazai állami kutatás-fejlesztési feladatok újjászervezése. A HUN-REN ugyanis nem direkt irányítási modellben, hanem egy közszolgálati szerződés alapján működik, amit épp a napokban kötöttek meg 25 évre. A szakpolitika ebben az esetben is a fő irányokat, a fő célokat jelöli ki, de a tényleges végrehajtást már a HUN-REN vezetőire bízza.

Az NKFI Hivatal megújult stratégiája

Kiss Ádám, az NKFI Hivatal elnöke köszöntőjében személyes történettel kezdett: elmondta, hogy a vállalati szférából érkezett, ezért három és fél évvel ezelőtt üzleti, pénzügyi és gazdasági szemlélettel fogott hozzá a Hivatal tevékenységének megújításához. Stratégiája a hatékonyságot helyezi előtérbe, az ebbe illeszkedő döntések révén pedig elérhetők a miniszteri köszöntőben is jelzett célok.

Az elnök a rendszerváltás óta eltelt 35 év állami innovációösztönzését áttekintve mutatta be a különböző jogelőd szervezetek törekvéseit. Kiemelte, hogy ma már az állam – csak az NKFI Hivatal pályázati rendszerén keresztül – évente 100 milliárdos nagyságrendben támogatja a kutatói és innovációs ökoszisztémát.

Az NKFI Hivatalnak kiemelt feladata, hogy a pályázati lehetőségein keresztül kiszámítható finanszírozást nyújtson az ökoszisztéma szereplőinek, ugyanakkor a dinamikus együttműködés elősegítésében is egyfajta piacérzékeny katalizátorszerepet játszik. Az elmúlt évtizedben egyre bővült a mozgástér: a hivatal az állami költségvetésben önálló költségvetési sorral rendelkezik, így már a 2026-os programstratégiáját is meghirdette. Ennek köszönhető, hogy a kutatók és az innovatív vállalkozások ma már előre tudnak tervezni a pályázati forrásokkal, és a céljaik megvalósítását is ehhez igazíthatják. Pályázatai és programjai révén az NKFI Hivatal a teljes ökoszisztémát fókuszáltan, célorientáltan képes fejleszteni, miközben szakpolitikai háttérintézményként olyan fontos állami partnerintézményekkel hangolja össze a tevékenységét, mint a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat, a Nemzeti Innovációs Ügynökség vagy a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala. A források kihelyezésében egyre nagyobb hangsúlyt kap, hogy a támogatott projekteknek legyen mérhető hatása, érdemi gazdasági, illetve társadalmi haszna.

Kiválóság mindenekelőtt

Domokos Péter, aki a Kutatási Kiválósági Tanács (KKT) elnökeként az NKFI Hivatal kiválósági alapú kutatási támogatásai – köztük a Nemzeti Kutatói Kiválósági Program – fölött diszponál, elmondta, hogy a kutatásfinanszírozást egyre inkább az angolszász világban már kiválóan bizonyított, egyfajta research fellowship grant rendszer mintájára alakították át, természetesen a hazai viszonyokra adatpálva. A versenyképes, hatásvezérelt programok így jutnak el a hasznosulásig: mintegy húszezer kutató és mintegy kétezer, kutatás-fejlesztési területen aktív hazai kkv és nagyvállalat együttműködéseiből jelentősen növelhető a hazai hozzáadott érték és az exporttermelő képesség.

A hatékony tudástranszfert, a kutatási eredmények piaci hasznosítását szolgálja az egyetemi szférából érkező vagy kutatóintézeti hátterű startup és spin-off vállalkozások, vagy az egyetemek és a vállalati kutatói szféra között hidakat építő, ún. missziók mentén újragondolt nemzeti laboratóriumok célzott támogatása is. Olyan tudásintenzív területekről van szó, mint például a kvantuminformatika, az élettudományok, az önvezető autók vagy a mesterséges intelligencia különböző felhasználási területei, amelyeken a magyar kutatók a világ élvonalában kerülhetnek. Kutatóink pedig valóban tehetségesek: tudástermelésben a kínai, az észak-amerikai, vagy az ázsiai ökoszisztémákkal is képesek felvenni a versenyt, képességeikkel most a piaci érvényesüléshez kell egyre jobban felnőniük.

A szellemi tulajdon védelme

Farkas Szabolcs, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának (SZTNH) elnöke egy több mint 130 éves múltra visszatekintő testület vezetőjeként az iparjogvédelem eszközeiről, a szabadalmak és egyéb oltalmi lehetőségek tudatos alkalmazásáról beszélt. Kiemelte, hogy ennek kiszélesítését az állam is rendkívül intenzíven támogatja: a hazai kkv-k 50%-os kedvezményt kapnak az eljárások díjaiból, sőt az NKFI Hivatal dedikált pályázatain keresztül a szabadalmi és egyéb jogvédelmi költségek akár 100%-ban finanszírozhatók.

A HUN-REN új stratégiája

A hazai kutatói hálózat nagy részét összefogó HUN-REN szerteágazó tevékenysége már az első panelbeszélgetés során terítékre került. Jakab Roland, a szervezet vezérigazgatója részletesen beszélt arról, hogy hogyan valósítja meg új stratégiáját a HUN-REN, és hogyan szervezték az alapjaitól újra a kutatói hálózatot. A sajátos jogállású szervezet immár képes transzparens módon, a legújabb eredmények hasznosításával megvalósítani a legnagyobb kihívásokra választ kereső kutatásait és sokrétű programjait.

Az állami stratégiával összhangban a kutatókat arra ösztönzik, hogy merjenek akár vállalkozni is, természetesen úgy, hogy ezt ne kényszerként, hanem lehetőségként éljék meg. A fő cél, hogy a kutatási eredmények a gyakorlatban hasznosuljanak, azokból piacképes innovációk szülessenek, vagy akár a napi kutatói tevékenységet segítsék. Jó példa erre a mesterséges intelligencia, amely hatalmas távlatokat nyithat a kutatások hatékonyságában. A HUN-REN vezetése ezért olyan programokkal ösztönzi a használatát, mint az AI 4 Impact, amely célzottan segíti a tudományos munkára specializált mesterséges intelligencia lehetőségeinek alapos megismerését. Alapelv, hogy ebben is a legkiválóbbaktól szeretnénk tanulni – húzta alá Jakab Roland, aki a magyar hálózat együttműködő partnereiként említette a szingapúri, zürichi vagy a bostoni nagy egyetemeket.

Az innovációs ökoszisztéma kihívásai

A Nemzeti Innovációs Ügynökséget is vezető Bódis László egy panelbeszélgetésben kifejtette: a magyar innovációs ökoszisztéma fejlesztése ma három nagy kihívással szembesül, ahogy egyébként a régió más ökoszisztémái is hasonló cipőben járnak. Elsőként a piaci szemléletmód, azaz a vállalkozói, kutatás-hasznosítási gondolkodás meghonosítását emelte ki. Természetesen ez nem azt jelenti – hangsúlyozta –, hogy mind a húszezer kutató legyen vállalkozó és alapítson spin-off céget. De mindenképpen ösztönzik, és kifejezetten felkarolják azokat a tudósokat és kutatókat, akik az innovációmenedzsment terén is jeleskednek; mindezt a tudástranszfer intézményrendszerének fejlesztésével és gyakorlatorientált képzésekkel is támogatják.

A második ilyen terület a hazai kockázati tőkealapok megerősítése, mert ez még az Európai Unió szintjén is fejlesztendő terület. Ez azt jelenti, hogy a piaci befektetőket, az itthoni tőkét ún. co-investment modellben, állami társfinanszírozási programokkal is támogatni kell a hatékonyság érdekében. A harmadik kulcsterület a nemzetközi láthatóság. Ez nem csekély kihívás, hiszen a nagyságrendeket tekintve Magyarország már egy nagyobb, mondjuk 30 millió lakost számláló kínai város mellett is kicsinek tűnik. Így már mérethatékonysági szempontok alapján is egyértelmű: az érvényesülés sokkal könnyebb lehet úgy, hogy ha bizonyos piacokon vagy bizonyos programokban, projektekben a teljes kelet-közép-európai régió együtt próbál színre lépni és érvényesülni– tette hozzá Bódis László.

A hosszabb távú célok

Domonkos Péter, a KKP vezetője arról is beszélt, miként tudunk akár az európai, akár a világ tudományos élvonalába bekapcsolódni, és hogyan pozicionálhatjuk magunkat hatékonyan. Kiemelte: ez nem mindig pénz kérdése, sokkal inkább az említett szemléletváltás szükséges hozzá. A kutatásokat finanszírozó programok hatásai legalább 4-5 éves, de sokszor csak 10-20 éves távlatban értelmezhetők, ezért is fontos, hogy ezeket a forrásokat hogyan használjuk fel. Támogatásnak nincsenek híján a kutatók, hiszen a Nemzeti Kutatási Kiválósági Programra a 2023-as 13 milliárd forint után 2024-ben már 17, 2025-ben pedig 40 milliárd forint jutott, és ugyanekkora a 2026-os keretösszeg is. Ez pedig azt jelenti, hogy most a szakmának, a kutatóknak kell bizonyítaniuk: a megnövekedett finanszírozást okosan és hasznosan költsék el.

A kutatói kultúra fejlesztése

A kutatói életpályáról szóló panelbeszélgetésen Gulyás Balázs, a HUN-REN elnöke is azt emelte ki: egy nem eléggé progresszív kultúra a kutatói szférában képes arra, hogy feleméssze a legjobb stratégiát is. Eszerint az állami vagy egy-egy intézményi stratégia sokszor azon áll vagy bukik, hogy a kutatói kultúra képes-e arra, hogy együtt fejlődjön ezzel az új „mindsettel”, ezzel a hozzáállással. Gulyás Balázs szerint nagyon lényeges, hogy mind nagyobb számban jelenjenek meg újra olyan iskolaalapító mesterek, akik maguk köré gyűjtik a legtehetségesebb, legkiválóbb fiatalokat, akik akár a doktori programokban, akár egy-egy kutatócsoportban felnőhetnek a feladathoz. Ez utóbbi téren is van még hova javulnunk – ezt már Domonkos Péter tette hozzá a témához kapcsolódva.

Nemzetközi lehetőségek

A konferencia utolsó előadásában a magyar kutatók nemzetközi lehetőségeit és sikereinek feltételeit járta körül Lengyel László, az NKFI Hivatal nemzetközi és tudományos elnökhelyettese. Ő azt emelte ki, hogy mindenekelőtt azt kell pontosan megérteni, hogyan működnek a nemzetközi hálózatok, hogyan tudunk mi magyarok is egyre jobban bekapcsolódni a világ tudományos vérkeringésébe. Tudnunk kell, hogy egy külföldi szervezet, vagy akár az Európai Unió nem feltétlenül a tagországi szempontokat, tehát esetünkben a magyar kutatók érdekeit és prioritásait fogja elsődlegesnek venni, hanem a saját kutatóik, illetve a nagyobb tagországok prioritásait. Ezért előbb magunknak kell a saját házunk táján rendet tenni, nem építhetünk pusztán a külső segítségre.

Magyar értékekből nemzetközi sikerek

A harmadik panelbeszélgetésben arról esett szó, hogy mit tesz az NKFI Hivatal és mit tesznek más állami szereplők annak érdekében, hogy a magyar kiválóságot nemzetközi szinten megjelenítsék és erősítsék. Schenk Borbála, az NKFI Hivatal főosztályvezetője ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a hivatal számos nemzetközi programban és partnerségben segíti a részvételt. Ezekben igyekeznek a legtöbb lehetőséget megtalálni a magyar kutatóknak, ezzel is segítve a szemléletformálást és a felelős hozzáállást. .

Sümeghy Gyula, a HUN-REN nemzetközi kabinetvezetője a tudománydiplomácia és a kutatás-menedzsment fontosságát emelte ki. Nem elég jól kutatni, tudni kell a kutatásainkat jól irányítani, fókuszálni, kontrollálni – ebben is segíthet az NKFI Hivatal másik szakmai partnere, a Magyar Projektmenedzsment Szövetség.

Bodzay Brigitta, a Budapesti Műszaki Egyetem Felsőoktatási-Ipari Együttműködési Központjának igazgatója arról beszélt, hogy a nemzetközi ranglistákon egyre előrébb jutó hazai egyetem miként összpontosít a kutatási eredmények kommunikációjára, hogyan segíti a kutatók nemzetközi feladatainak megvalósítását. Elmondta azt is: a közös magyar érdekek képviseletéhez a tudástranszfert és az intézmények közti kommunikációt is fejleszteni kell. Ebben, ahogy az ököszisztéma további építésében, erősítésében, támogatásában az NKFI Hivatal, valamint a kutatási és innovációs ökoszisztéma többi szereplője egyaránt fontos segítséget nyújthat, ha a kommunikáció és az együttműködés folyamatos.