Erdélyi dinoszauruszok árulhatják el, milyen volt az élet 70 millió évvel ezelőtt Európában

A Föld tájai sosem voltak állandóak - a klímaváltozás és a tektonikus erők az idők során folyamatosan átformálták őket. Még néhány százezer évvel ezelőtt is számos régió merőben másképp nézett ki, mint ma: sivatagok voltak ott, ahol ma erdőségek húzódnak, és jégtakarók ott, ahol ma meleg van. Ezek fényében óriási kihívásnak tűnhet kideríteni, milyen környezeti viszonyok között éltek azok a dinoszauruszok, melyek 70 millió évvel ezelőtt a mai Erdély területén lépkedtek. A geológia tudománya azonban hatékony eszközöket biztosít a tudósok számára, hogy feltárják ezeket az ősi világokat.

Dr. Botfalvai Gábor (képünkön), a kutatócsoport vezetője, a HUN-REN Paleontológiai Kutatócsoportnak és az ELTE Paleontológiai Tanszékének kutatója foglalta össze a kutatómunka főbb célkitűzéseit: „Több mint öt évvel ezelőtt kezdtük meg az ásatásokat az Erdélyben található Valiora település közelében, ahol több száz értékes dinoszaurusz és más hüllő maradványait tártuk fel több helyszínen. Kezdettől fogva nemcsak a csontmaradványok begyűjtése volt a célunk, hanem az is, hogy pontosan meghatározzuk a kort és a környezetet, amelyben ezek az állatok éltek.”

Ennek érdekében részletes geológiai térképezést végeztek egy 10 km²-es területen, elemezték a különböző típusú kőzetek kibukkanásait, dokumentálták azok fosszília tartalmát és kulcsfontosságú adatokat gyűjtöttek a Hátszegi-medence ősi ökoszisztémájának rekonstruálásához. (A hátszegi kutatásokról korábban itt írtunk.)

A vizsgált területen levő üledékes kőzetek nem vízszintes helyzetben, hanem meredeken kibillentve találhatóak, mely az évmilliók során lejátszódó lemeztektonikai folyamatok miatt mozdultak ki az eredeti helyzetükből. A rétegek dőlésszögének tanulmányozásával és a rétegeket átszelő törések vizsgálatával vált lehetővé annak meghatározása, hogy a területen felfedezett különböző dinoszaurusz lelőhelyek egymással milyen kapcsolatban állnak.

„A geológiai térképezésünkből kiderült, az általunk vizsgált lelőhelyek nagyjából másfél millió évet ölelnek fel, így hosszabb időintervallumon keresztül nyomon követhetjük a környezeti és evolúciós változásokat” – magyarázta Dr. Albert Gáspár, az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Intézetének docense.

Az üledékes kőzetek szemcsemérete és a rétegekben tanulmányozható különböző szerkezetek, fontos információkkal szolgáltatnak a 70 millió évvel ezelőtt létezett folyóvízi környezetek rekonstruálásában. Az üledékföldtani kutatások módszereinek segítségével a kutatók meg tudják különböztetni a folyóvízi környezet alkörnyezeteit - meghatározva, hol volt egy tó, hol volt egy folyómeder, és hogy az ártér éppen a folyó közelében, vagy attól több kilométerre helyezkedett-e el.

A tanulmányozott kőzetek nem csak csontmaradványokat rejtenek, hanem ezrével tartalmaznak mikroszkopikus fosszíliákat is. Ilyenek például a parányi pollenszemcsék, amelyek időben jól elkülönülő változatosságuknak köszönhetően jól alkalmazhatóak különböző szárazföldi képződmények kormeghatározására.

Eredményeikből kiderült, az általuk vizsgált dinoszaurusz lelőhelyek 70-72 millió évvel ezelőtt élt élőlények maradványait tartalmazzák. “Ezzel a lelőhelyeink a Hátszegi-medence legidősebb ősgerinces-lelőhelyei, amelyek fontos információt nyújthatnak a régió ősi állatvilágának összetételével és a későbbi fejlődésével kapcsolatban” – foglalta össze Dr. Csiki-Sava Zoltán, a Bukaresti Tudományegyetem kutatója.

Fotók forrása: Dr. Botfalvai Gábor