Eszközből partner: miért válik az ágensalapú mesterséges intelligencia a tudományos felfedezés infrastruktúrájává
Az ügynökalapú mesterséges intelligencia már túlmutat a hagyományos kutatási segédeszközökön, és egyre inkább a tudományos kutatások alapjává válik. A kérdés ma nem az, használjuk-e az AI-t, hanem az, hogyan építjük be felelősen a kutatásokba és a kutatók mindennapjaiba. Jakab Roland, a HUN-REN vezérigazgatójának véleménycikke.
A mesterséges intelligenciát már nem elég eszközként kezelni. Nem csupán gyorsítja a munkát, hanem ügynökalapú rendszerré válik – olyan szereplővé, amely képes összetett feladatokat átlátni, több eszközt koordinálni, és tartós, célirányos módon együttműködni kutatókkal.
„Ez a váltás nem technikai részlet, hanem a tudomány működését érintő alapvető változás. Napjaink kutatásának szűk keresztmetszetét ugyanis nem az adathiány adja, hanem a széttöredezettség: túl sok adat, túl sok különálló eszköz, intézményi és módszertani határok, amelyeken a tudás nem áll össze egésszé” – fogalmaz Jakab Roland, a HUN-REN vezérigazgatója cikkében.
Az AI-t nem puszta eszközként, hanem partnerként érdemes látni, amely átalakítja a kutatási környezetet, miközben megmarad a tudomány értékei – a rigorózus gondolkodás, az átláthatóság és a felelősség – iránti elkötelezettség. A jövőt nem az AI önmagában dönti el, hanem az, ahogyan intézmények és kutatók beépítik a mindennapi felfedezésbe.
Ebben a környezetben indult el a HUN-REN Agentic Discovery Hackathonja és az Óbudai Egyetemmel közösen fejlesztett Agentic Discovery Platform. A cél nem pusztán az AI kipróbálása, hanem annak megértése, hogyan lehet az ügynökalapú mesterséges intelligencia a kutatás alapvető része. Ez felelősséggel is jár: az AI-t átgondolt szabályok mentén kell bevezetni, figyelembe véve a módszertani, etikai, szervezeti és kulturális hatásokat.

