Rejtett ökoszisztéma-szolgáltatás a gazdálkodásban: az állattartó telepek fontos élőhelyek lehetnek a denevérek számára  

Az állattenyésztés a vidék szerves része, a gazdaság egyik fontos mozgatórugója, amely az ökoszisztéma folyamataira is jelentős hatást gyakorol. Az elmúlt évtizedekben a hagyományos gazdálkodási gyakorlatokat nagyrészt felváltották a modern, iparosított rendszerek, megváltoztatva az élőhelyeket és befolyásolva számos faj elterjedését és gyakoriságát. A Landscape Ecology folyóiratban megjelent új tanulmány szerint az állattenyésztő gazdaságok kedvező feltételeket teremthetnek a denevérek számára.

A kutatást a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont két intézetének kutatói, Szabadi Kriszta Lilla (Evolúciótudományi Intézet) és Zsebők Sándor (Ökológiai és Botanikai Intézet) vezették.  

Céljuk az volt, hogy azonosítsák az állattartó telepeken előforduló denevérfajokat, összehasonlítsák a telepeken és más élőhelyeken – szántóföldeken, gyepeken, tölgy- és fenyőerdőkben, valamint településeken belüli utakon és zöldterületeken – előforduló denevérek aktivitását. Azt is felmérték, hogy az állattartó telepek jellemzői (így az állatfajok és az állomány mérete) és a környező táj összetétele hogyan befolyásolja a denevérek aktivitását. 

Az állattartó telepeken leggyakrabban előforduló denevérek a városi környezethez alkalmazkodott fajok voltak, mint például a koraidenevérek és törpedenevérek, amelyek a gazdaságok több mint kétharmadában előfordultak. Érdekes módon a fokozottan védett nyugati piszedenevér és más, erdőben élő egérfülű denevér fajok is előfordultak a gazdaságokban, ami arra utal, hogy ezek az élőhelyek táplálkozási lehetőséget nyújtanak számos faj számára. 

Megállapították a kutatók, hogy több denevérfaj aktivitása és az összesített denevér aktivitás is magasabb volt az állattenyésztő gazdaságokban, mint sok más élőhelyen, bár nem magasabb, mint a településeken az utak mentén vagy a városi zöldterületeken. Ez arra utal, hogy az állattartó telepek hasonló erőforrásokat biztosítanak a denevérek számára, mint a városi környezet. 

A gazdaságok jellemzői is számítottak: a fehérszélű törpedenevér lényegesen aktívabb volt szarvasmarhatelepeken, mint lótartó istállók körül. Ez a tartási körülmények és a trágyakezelés különbségeit tükrözheti.  

Az istállók körüli, mesterséges környezetben található zöldterületek aránya pozitív összefüggést mutatott a denevérek aktivitásával. A gazdaságokon belül vagy azok közelében található bokrok és fák alternatív táplálkozási és pihenési lehetőségeket nyújthat a denevérek számára, valamint segíti őket a tájékozódásban. 

A tanulmány szerzői kiemelik, hogy a telepeken táplálkozó denevérek jelentős mértékben hozzájárulhatnak a rovarok elleni védekezéshez, ami csökkentheti az állatokat érő stresszt és a betegségek kockázatát, valamint javíthatja a termelés eredményességét. A szerzők hangsúlyozzák, hogy fontos a denevérbarát gazdálkodási gyakorlatok bevezetése, így az állatfarm körüli ökofolyosók fenntartása és a mesterséges denevér szálláshelyek létesítése a farmokon. Ugyanakkor a denevérek védelme a házi ragadozóktól, például a macskáktól, és a haszonállatokkal való közvetlen érintkezés minimalizálása fontos a zoonózisos betegségek kockázatának csökkentése érdekében.

Az eredmények rávilágítanak arra, hogy az ökológiai szempontok integrálása az állattartásba egyszerre szolgálhatja a fenntartható mezőgazdaságot és a vadon élő állatok védelmét.