Magyar ökológusok szerint nemcsak a fák mérete, hanem a kora is számít az erdőkben a madaraknak

Európa-szerte csökkennek a nem természetes állapotú tölgyesek, és az igazán idős, őserdőszerű állományok sem élveznek sokszor olyan védelmet, ami megakadályozná a kivágásukat. A hazai középhegységekben azonban még viszonylag nagy kiterjedésű tölgyes erdők maradtak fenn, amelyek jó lehetőséget kínálnak a magyar ökológusoknak, hogy feltárják e különleges életközösségeket működtető ökológiai mechanizmusokat. „A tölgyesek azért is kulcsfontosságúak, mert számtalan növény- és állatfaj kizárólag ezekben él, például a madárfajok nagyjából 75 százaléka” – érvelt Komlós Mariann, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (HUN-REN ÖK) erdőökológiai kutatócsoportjának munkatársa.

A HUN-REN ÖK egy igen hosszú és kiterjedt (tíz évig tartó és számos partner közreműködésével végzett) nemzetközi kutatásban vesz részt. Az Élettel teli tölgyesekért (Life4Oak Forests) projekt keretében természetvédelmi erdőkezelési beavatkozásokat hajtanak végre három hazai nemzeti park által kezelt tölgyes élőhelyen. A beavatkozások révén igyekeznek természetesebbé és egészségesebbé tenni az erdőt, miközben vizsgálják a beavatkozások ökológiai hatásait is. E hosszú kutatás legújabb eredményei a Journal of Forestry Research című folyóiratban jelentek meg nemrég.

„A vizsgálatok során feltártuk, hogy az idősebb és nagyobb törzsvastagságú fák alapvető szerepet játszanak a sokszínű erdei madárközösség fenntartásában: szinte minden madárfaj tömegesebben fordult elő azokban az erdőállományokban, amelyekben több vastagabb törzsű, azaz öreg tölgy él. Ezért is rendkívül fontos az öreg erdők védelme” – tette hozzá a HUN-REN ÖK ökológusa.

A most megjelent eredmények feltárják az erdőszerkezet és - összetétel, illetve az erdei madárközösségek közötti összefüggéseket, és ezen eredményekre is alapozzák a későbbi beavatkozásokat. Az ökológusok megvizsgálták, hogy három középhegységi nemzeti park tölgyeseinek 11 különböző területén miben különbözik az ott élő madárközösség szerkezete az fák törzsvastagságától és más jellemzőitől függően.

A vizsgálatok kimutatták, hogy a tölgyesben az idős és vastag fák jelenléte befolyásolja leginkább a madárközösségek jellemzőit. Különösen a rovarevő madárfajok (például a füzikék és a poszáták), illetve az erdő egészségében nagyon fontos szerepet játszó harkályok száma függött jelentősen a vastag fák számától és sűrűségétől. A harkályok által készített odúban aztán más odúlakó fajok, például cinegék és légykapók költöznek be. Számukra rendkívül fontos, hogy rendelkezésre álljanak azok a vastag törzsű fák, amelyekbe megfelelő méretű odú fúrható – derül ki a kutatásból.

Az öregebb és vastagabb törzsű fák rendszerint durvább felszínű kérge gazdag rovarközösséget tud fenntartani, ami táplálkozási szempontból ugyancsak fontos a rovarevő madarak számára. Az öregebb fák kiterjedtebb és többszintű lombkoronája is változatos élőhelyeket biztosít a rovarok számára. Ugyanakkor az öreg fák hiányában a fiatalabb, zárt erdő sűrű lombkoronája miatt kevesebb fény jut le az erdő alacsonyabb szintjeire, így e fák sűrűsége negatív hatással bírt a cserjeszintben költő madarak (például a feketerigó) jelenlétére.