Figyelmeztetnek a kutatók: nem csak a déli országok problémája, az erdőtüzek térségünket is fenyegetik

A projektben – ami a tűz új szerepének és kockázatának felismerését célozta – 22 nemzetközi kutató vett részt, a munkacsoport egyik vezetője pedig Valkó Orsolya, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója volt. 

- mondta el az ÖK kutatója a projektről.  

Az éghajlati változások – a forróbb nyarak, hosszabb hőhullámok és gyakoribb aszályos időszakok – ideális feltételeket teremtenek a tüzek kialakulásához. A kiszáradt biomassza lényegében „üzemanyagként” viselkedik, amely könnyen lángra lobban, akár egy eldobott csikk miatt is. A tanulmány szerint az emberi tevékenység közvetlenül és közvetetten is felerősíti ezeket a kockázatokat.

Az elhagyott mezőgazdasági területeken meginduló cserjésedés, a kezelés nélküli gyepterületek, vagy az idegenhonos fajok (például fenyők, eukaliptusz) telepítése mind növelik a gyúlékonyságot. Kiemelt kockázatot jelentenek a wildland–urban interface (WUI) zónák, azok a területek, ahol a természetes vegetáció közvetlenül határos a lakott településekkel. Európa területének kb. 7%-a ilyen, és ezekben a térségekben fokozott figyelemre van szükség a tűzvédelemben és várostervezésben egyaránt.

„A déli országok – elsősorban Spanyolország, Portugália, Olaszország és Görögország – régóta küzdenek a nyári erdőtüzekkel. Az újdonság azonban az, hogy Észak- és Közép-Európában is egyre gyakoribbak a súlyos tűzesetek” – magyarázza Valkó Orsolya. Skandináviában például a hőhullámokat követő száraz időszakok miatt már szintén tapasztalhattunk pusztító tüzeket a közelmúltban. Magyarország sem kivétel: míg egy átlagos évben néhány száz hektárt érintenek a vegetációtüzek, 2022-ben – az extrém aszály következtében – már több mint 7000 hektár égett le. 

A hazai vegetációtüzek túlnyomó többsége (kb. 99%) emberi tevékenységre vezethető vissza. Az okok ismertek: gondatlan tarlóégetés, eldobott cigarettacsikk, tűzgyújtás a természetben, technológiai hibák vagy akár szándékos gyújtogatás. Mindez arra utal, hogy nem elegendő a tűzoltásra koncentrálni – tudatos megelőzésre és társadalmi szemléletformálásra is szükség van, hangsúlyozzák a kutatók.  

Mi lehet a megoldás?  

Az egyre szárazodó és melegedő klíma miatt Európa számos országában jelentősen hosszabb lett a tűzveszélyes időszak. A népesség növekedésével pedig egyre több olyan terület van, ahol a kialakult tüzek emberi életet, infrastruktúrát, vagy természeti értékeket veszélyeztetnek. Mindezek miatt Európa-szerte olyan mértékű lett a tűzveszély, hogy sajnos a tűzoltási kapacitás nem elegendő arra, hogy kellő gyorsasággal és hatékonysággal lehessen egyes nagy intenzitású tűzesetekre reagálni. Emiatt van szükség arra, hogy a tűzoltási kapacitás fejlesztése mellett egyre nagyobb hangsúlyt fektessünk a kiváltó okok megelőzését célzó proaktív megoldásokra. 

A nemzetközi projektben részt vevő kutatók több megközelítésből – közvetlen vagy közvetett megelőzés – fogalmaztak meg javaslatokat. Szerintük egyrészt fontos lenne egy tűztudatos társadalom felépítése – amely ismeri a kockázatokat, tudatosan viselkedik a természetben, és támogatja a természetbarát tűzkezelési megközelítéseket. A tűzvédelmi gyakorlatok összehangolása a különböző mezőgazdasági tevékenységekkel is fontos lépés lenne, ezek ugyanis csökkenthetik a tüzek kockázatát.  

Ezeken felül a kutatók szerint érdemes a városok körüli területek tervezésénél az olyan használati formákat érdemes előnyben részesíteni, amelyek csökkentik az éghető biomassza mennyiségét. Például a legelőkön az állatok a biomassza rendszeres eltávolításával csökkentik a tűzveszélyt és így a lakott területet is védik.  

A várostervezésnek már a házak szintjén is fontos lenne azzal terveznie, hogy az épületek kevésbé éghető anyagokból épüljenek, illetve meg kell tervezni a városi növényzetet, és olyan fajokat érdemes ültetni, amik pirofóbok, tehát nem gyulladnak meg olyan könnyen. 

Az ökológiai sokféleség fenntartása is nagyon fontos elem. Fontos a változatos és őshonos fafajösszetételű erdők fenntartása és telepítése, a változatos tájszerkezet és a bizonyos élőhelytípusokban a kontrollált égetés lehetőségének megfontolása. Mediterrán élőhelyeken rendszeresen alkalmazzák ezt a módszert: tervezett és kontrollált módon direkt leégetik az adott területeket, ezzel megakadályozva, hogy felhalmozódjon az éghető biomassza. Sőt, ezek a tervezett égetések fenntarthatják az időszakos, alacsony intenzitású tüzektől függő ökoszisztémákat is, mint például a mediterrán bozótosok és egyes gyepek, elősegítve az ilyen élőhelyekre jellemző fajok fejlődését, magyarázzák a kutatók. 

Milyen egyéb faktorokat vizsgáltak a kutatók, és milyen lépésekre lenne szükség a jobb védekezés érdekében? Kiderül a részletes tanulmányból.