Kiemelkedően gazdag nárciszbemutató a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben

„Ősszel közel húszezer nárciszhagymát ültettünk el a kert több pontján, az üvegházak előtti ágyásokba is szép fajták kerültek, így összesen közel félszáz fajta látható idén tavasszal. Nevük sokszor magukért beszél: Baby Moon, Pyjama Party, Moonlight, Sweet Love” – mondja Lunk Gergely, a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert főkertésze. „A vadon élő nárciszok eredetileg a Földközi-tenger mellékén honosak, a termékeny, jó vízelvezetésű talajt és a napos vagy félárnyékos fekvést kedvelik, ennek megfelelő részeket választottunk számukra. Virágukat hat lepellevél alkotja, középen egy jellegzetes, többé-kevésbé forrt melléklepellel. Illatuk, szép formájuk és a fehértől a narancsszínűig széles palettán változó színük miatt az ókor óta szívesen ültetik őket a kertekbe. Mi is így vagyunk ezzel” – folytatja a szakember. 

Az egymással könnyen keresztezhető nárciszok kedveltek a növénynemesítők körében, ma már számtalan szebbnél szebb kertészeti fajtájuk ismert. A közkedvelt fajták leggyakoribb szülőfaja a csupros nárcisz (Narcissus pseudonarcissus), magányosan fejlődő virágának külső leple kénsárga, nagy, tölcséres mellékleple aranysárga.  

A kis koronájú nárciszfajták egyik szülőfaja a később virágzó fehér nárcisz (Narcissus poeticus), rendkívül illatos virágainak külső leple fehér, a belső, sárgás melléklepel jóval rövidebb. Alfaja, a csillagos nárcisz Magyarországon is őshonos, védett növény, Délnyugat-Dunántúl és Erdély üde rétjein él. Erdélyben olyan hangzatos népi elnevezései ismertek, mint a havadi, a kápolna vagy a kódisláb. Szépségéről már az ókori szerzők is írtak, újabb virágkorát pedig a XVI. században, a kolostorkertek közkedvelt virágaként élte. Jelentősége később a sok pompás nárciszfajta mellett csökkent, azonban nemes, elegáns szépségével máig hódít a kertrajongók körében. 

A sok ezer szebbnél szebb fajta és hibrid áttekintése nem könnyű feladat. A legelterjedtebb az angliai Királyi Kertészeti Társaság (Royal Horticultural Society, RHS) egységes osztályozási rendszere, amely a nárciszokat származásuk, valamint virágaik formája és szerkezete alapján 12 csoportba sorolja. A legrobusztusabb, leglátványosabb fajták az úgynevezett csupros vagy trombitás nárciszok, melyek mellékleple legalább olyan hosszú, mint lepelleveleik. A kisebb, kecses termetű, változatos virágú, vadon élő fajok külön csoportba tartoznak.  

A nárciszok nevüket egy önmaga szépségébe szerelmes ifjúról, a görög mitológiából ismert Narkisszoszról kapták. A monda szerint a nemes vonású, délceg fiatalemberre sok lány szemet vetett, ám ő kevélyen visszautasította a szerelmet. Egyszer az egyik kikosarazott nimfa a kezét az égre emelve így fohászkodott: „Hát szeresse saját magát, hogy soha ne legyen boldog!” Amikor Narkisszosz legközelebb egy tiszta vizű hegyi forrás ragyogóan csillogó víztükrében megpillantotta magát, szerelemre lobbant. Gyönyörködve csodálta saját szép alakját a víztükörben, és esztelen vágyakozás gyúlt szívében önmaga iránt.