Mi lesz az El Niñó-La Niña jelenséggel al egy melegebb világban? Az ENSO jövője 2050 után
Több kontinensen is fokozódhatnak a szélsőséges esőzések vagy megszaporodhatnak az aszályos időszakok, azaz nőhet a kritikus időjárási események kockázata, ha a következő évtizedekben a trópusi Csendes-óceán elér egy kritikus átbillenési pontot. Friss kutatási eredmények – melyeket a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont két szakembere összegzett – azt mutatják, hogy az ENSO jelenségkör a bolygó felmelegedésével sokkal erősebbé és kiszámíthatóbbá válhat. Cikkajánló.
A Nature Communications folyóiratban megjelent kutatásról Újvári Gábor és Topál Dániel, a HUN-REN CSFK Földtani és Geokémiai Intézet kutatói írtak részletes összegzést a Portfolio.hu-n. A tanulmány szerint a globális felmelegedés alapjaiban alakíthatja át az El Niño–déli oszcilláció (ENSO) működését. A jelenleg 2–7 évente, szabálytalan időközönként jelentkező ENSO-események a század közepétől egy erősebb, kiszámíthatóbb oszcillációba válthatnak át.
Fejlett, nagy felbontású éghajlati modellek segítségével dél-koreai, amerikai, német és ír kutatók arra jutottak, hogy az ENSO nagyjából a 2050-es évektől fokozottan felerősödhet, az El Niño és La Niña közötti ingadozások sokkal szabályosabbá válhatnak, és ezzel egy időben szinkronba kerülhetnek más, korábban az ENSO-tól kevésbé függő nagyléptékű éghajlati mintázatokkal. Ez a „globális rezonancia” a század végére a globális hőmérséklet- és csapadékeloszlás átalakulásához vezethet.
- Mit jelent pontosan az ENSO, és hogyan hat a világ időjárására Dél-Amerikától Európáig?
- Miért számít fordulópontnak a 2050 körüli időszak a klímamodellek szerint?
- Hogyan „hangolódhat össze” az ENSO a globális éghajlati rendszer más elemeivel?
- Milyen következményei lehetnek mindezeknek a mezőgazdaságra, vízkészletekre és a szélsőséges időjárási események gyakoriságára?

