A kétéltűek túlélését is segíti a rákosi viperák élőhelyének helyreállítása

2025.12.08.

A világon a kétéltűfajok több mint 40 százalékát a kihalás fenyegeti, főként az élőhelyeik elvesztése miatt. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (HUN-REN ÖK) munkatársainak közreműködésével készült tanulmány azt mutatja be, hogyan adhatnak esélyt a túlélésre jól megtervezett vizesélőhely-rekonstrukciók 

Jelenleg a kétéltűek az egyik legveszélyeztetettebb élőlénycsoport a Földön. Fajaik jelentős részét nemcsak fertőző betegségek, hanem élő- és szaporodóhelyeik megszűnése is veszélyezteti. Az Alföldön a 20. század intenzív lecsapolásai következtében számos, a kétéltűek számára is fontos vizes élőhely eltűnt. A megmaradt területeket tovább fenyegeti a klímaváltozás, valamint a helytelen vízgazdálkodás miatti kiszáradás és a rövidebb hidroperiódus, vagyis az az időszak, amikor az időszakos vizesélőhelyeket víz borítja.  

A HUN-REN ÖK kutatóinak vizsgálatból kiderült, hogy a vizesélőhely-rekonstrukciók a kétéltűek túlélését is segítik. Magyarország egyik legritkább hüllőfajának, a rákosi viperának a megmentését szolgáló LIFE projekt a kétéltűek túlélését is segíti. „A rákosi vipera természetvédelmi helyzetének javítása a Pannon régióban” fajvédelmi program keretében létrehozott 23 új láptó ugyanis nemcsak a viperának biztosít élőhelyet, hanem a kétéltűek fennmaradását is segíti. 

1-s2.0-S235198942500438X-gr1_lrg

A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a kétéltűek mennyire használják a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó Felső-kiskunsági turjánvidék Natura 2000 területén létrehozott láptavakat a természetes vizesélőhelyekhez és a mesterséges csatornákhoz képest.  

Eredményeik szerint a kétéltűek kedvelik a rekonstruált láptavakat, az élőhelyfoglaltság (jelenlétük valószínűsége) a három vizsgált élőhelytípus közül itt volt a legmagasabb. Az is kiderült, hogy a mesterséges csatornákban is magasabb a kétéltűek jelenléte, mint a hamarabb kiszáradó természetes vizesélőhelyeken. A vöröshasú unka és a dunai tarajosgőte szinte csak a csatornákban és a vizesélőhely-rekonstrukciókban maradt fennt. Ugyanis a mélyebb víztestekben a víz hosszabb ideig megmarad, ami esélyt ad a kétéltűlárváknak az átalakulásra. 

A kutatás arra is kiterjedt, hogy a jó állapotú vizesélőhelyekről áthozott széna és iszapszintén pozitív hatással van a kétéltűekre a láptavakban, ugyanakkor a növényzeti borítás és a növényi fajgazdagság terén az egyes kétéltűfajok preferenciái eltértek. 

Megosztás