„Ha nem megfelelően kezelik őket, ökológiai csapdává válhatnak” – városi tavak nagy jelentősége és rejtett kockázatai

A Wiley Interdisciplinary Reviews: Water folyóiratban – a tudományterület egyik legmagasabban jegyzett lapjában – megjelent cikk több mint 200 tudományos publikáció eredményeit értékeli. Elsőként különíti el a közterületeken fekvő városi tavak (például parkok dísztavai, vagy csapadékvíz-tározó tavak) és a magántulajdonú kertekben lévő kerti tavak ökológiai szerepét.  

Bár a kerti tavak sokszor csak néhány négyzetméteresek, együttesen egy komplex vízi élőhely-hálózatot alkothatnak a városokban. Emellett bizonyos területeken az egyetlen elérhető édesvízi élőhelyet jelenthetik számos faj számára. „A legtöbben dísztóként gondolnak a kerti tavakra – sőt a parkokban található nagyobb városi tavakra is” – mondta Horváth Zsófia, a tanulmány vezető szerzője, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa. „Pedig, ha a sok, egyenként apró tavat összeadjuk, egy hatalmas, rejtett hálózatot kapunk, amely békáknak, rovaroknak, sőt denevéreknek is otthont és táplálékot ad. Aprók, de együtt óriási szerepük lehet.”  

A kutatás rámutat arra is, hogy a városi tavak kétarcú ökoszisztémák: egyszerre nyújtanak ökológiai szolgáltatásokat – segítik a beporzókat, a mikroklíma-szabályozást vagy a rekreációt – ugyanakkor ökológiai problémákat is okozhatnak, ha nem megfelelően kezelik őket. Ilyenek például az inváziós fajok terjedésének elősegítése, a szúnyogok elszaporodása vagy az eutrofizációval járó kellemetlen hatások kockázata, ideértve az üvegházhatású gázok fokozott termelését is.  

A szerzők hangsúlyozzák, hogy a kerti tavak ökológiai működését – mind a szolgáltatásaikat, mind a hátrányaikat tekintve – még sokkal kevésbé ismerjük, mint a nagyobb, legtöbbször közterületeken található városi tavakét. Bár globálisan valószínűleg rendkívül elterjedtek, még mindig alig tudjuk, hogy mely régiókban fordulnak elő leginkább, és mennyiben tér el a szerepük a nagyobb városi tavakétól, akár a biodiverzitás támogatásában, akár az ökológiai kockázatok tekintetében.  

„A városi tavak nem mentesek a problémáktól” – tette hozzá Horváth Zsófia. „Ha nem megfelelően kezelik őket, ökológiai csapdává válhatnak, de gondos kezelés mellett a biodiverzitás fontos menedékei lehetnek és multifunkcionális élőhelyeket jelentenek az ökoszisztéma-szolgáltatások tekintetében.”  

Bár a világon milliós nagyságrendben találhatók kerti tavak, ökológiai szerepük és kockázataik mindeddig kevéssé ismertek, a kutatások többsége pedig az Egyesült Királyságból származik. A szerzők olyan közösségi tudományos (citizen science) programokat és várostervezési stratégiákat javasolnak, amelyek a magántulajdonban lévő tavakat is számításba veszik a városi kék-zöld infrastruktúra elemeiként, és a környezeti nevelés eszközeinek segítségével elősegítik felelős kezelésüket.  

„A városi fenntarthatóság a hátsó kertben kezdődik” – zárja gondolatait Horváth Zsófia. Ha felismerjük a kerti tavak ökológiai jelentőségét, az alapjaiban változtathatja meg, ahogyan a városi természetvédelemről gondolkodunk.”  

A tanulmány végkövetkeztetése szerint még a legkisebb vízfoltok is aránytalanul nagy ökológiai értéket képviselhetnek – ez pedig alapjaiban formálhatja át, hogyan közelítünk a városi biodiverzitás és fenntarthatóság kérdéseihez a klímaváltozás korában.