Az utolsó jégkorszak fosszíliái segíthetnek megérteni a globális felmelegedés hatásait a sarkvidéki ökoszisztémákra

A Norvégia északi partvidékén található Arne Qvamgrotta-barlang néven ismert ásatási helyszínt az 1990-es években véletlenül fedezték fel a környező hegységben zajló alagútépítési munkálatok során. Bár három évtizeddel ezelőtt azonosították, a barlang nagyrészt feltáratlan maradt, amíg 2021-ben és 2022-ben szisztematikus ásatásokat nem végeztek. A kutatók aprólékos terepi- és labormunkával sikeresen katalogizálták és datálták a fosszilis maradványokat, lehetővé téve a múltbeli ökoszisztéma átfogó rekonstrukcióját.  

A megtalált fajok között olyan csúcsragadozók vannak, mint a jegesmedve, valamint tengeri emlősök, köztük rozmárok és grönlandi bálnák is megtalálhatók. A tengeri madarak, mint pl. a lundák, a pehelyrécék és a sarki hófajdok maradványai  gazdag madárvilágra utalnak. 

A fosszíliákon elvégzett DNS-elemzések új betekintést nyújtottak az evolúciós vonalak túlélési és kihalási mintáiba. A genetikai bizonyítékok azt mutatják, hogy az interstadiális meleg időszakban virágzó állatpopulációk a később visszatérő hidegebb jégkorszaki körülmények között nem tudtak fennmaradni. Ez arra utal, hogy ezek a fajok nagymértékben alkalmazkodtak a meleg periódusban jellemző mérsékelt éghajlatú sarkvidéki környezethez, és nem voltak ellenállóak a hirtelen klímaváltozásokkal (lehűléssel) szemben. Ezek az eredmények felbecsülhetetlen értékű adatokat szolgáltatnak annak megértéséhez, hogy az éghajlati ingadozások hogyan alakították a biológiai sokféleséget a sarkvidékeken.  

Párhuzam múlt és jelen között 

A 75 000 évvel ezelőtti helyzettel ellentétben a modern Északi-sarkvidék környezete és élőhelyei az emberi tevékenységek és az éghajlatváltozás miatt súlyosan fragmentáltak. Ez a fragmentáció korlátozza a fajok vándorlási és a változó élőhelyekhez való alkalmazkodási képességét, növelve a helyi kihalás és az ökoszisztéma összeomlásának kockázatát.  

A kutatás másik vezetője Sanne Boessenkool professzor, az Oslói Egyetem kutatója megjegyezte, hogy e felfedezés előtt nagyon kevés közvetlen bizonyíték állt rendelkezésre az arktiszi élővilágról ebben az időszakban, mivel alig maradtak fenn 10 000 évnél régebbi leletek. A barlangban talált sokszínű leletegyüttes most áthidalja ezt a kritikus ismeretbeli hiányosságot, betekintést nyújtva az interstadialis időszak tengeri és szárazföldi megafaunájának összetételébe, ezzel gazdagítva az adott periódus őskörnyezeti viszonyairól eddig összegyűlt ismeretanyagot.  

A kutatók szerint, ha megértjük, hogy a fajok miként reagáltak egykor a drámai éghajlati ingadozásokra, pontosabban meg lehet jósolni a jelenlegi és jövőbeli globális felmelegedés hatásait a törékeny sarkvidéki ökoszisztémákra nézve.