Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat kiemelten támogatja az ELKH Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének (ÖK VÖI) közhasznú tevékenységét, amelynek során az intézet ökológusai idén áprilistól folyamatosan vizsgálják felszíni vízfolyásaink élőlényközösségeit. A „Riverine” projektben a feliszaposodás sebességét és a kiszáradás hatását is tanulmányozzák a kutatók, többek között mikrobiológiai és molekuláris módszerek alkalmazásával. A kutatás felöleli a vízfolyásokkal kapcsolatos monitorozási munkákat, a kiszáradó vízfolyásoktól kezdve egészen Európa második legnagyobb folyójának, a Dunának a vizsgálatáig.
Nyáron a vizek minősége, védelme gyakran kerül a figyelem középpontjába. Bár a híradások leginkább a fürdésre használt tavakról szólnak, a vízfolyások legalább ennyire fontosak, hiszen a folyók ökoszisztéma-szolgáltatásai (például a természetes tisztulás) nélkül a mindennapjaink is elképzelhetetlenek lennének. Ezért a vízfolyások monitorozása kapcsán a vízügyi szakemberek által végzett vizsgálatok mellett az ökológuskutatók rendszeres megfigyeléseire is szükség van.
A most futó projekt keretében a Dunán havi rendszerességű mintavétel zajlik, ami a rutin monitorozó eljárásokban alkalmazott módszereknél jóval részletesebb és összehangoltabb. A vizsgálatok a folyó főágában, a teljes magyarországi szakaszt lefedve 15 ponton folynak, ugyanakkor külön figyelem irányul az urbanizáció hatásának vizsgálatára, így a Budapest fölötti és alatti, valamint az országba belépő és a kilépő víz minőségének vizsgálatára. – „A Dunában végzett monitorozást összehangoljuk a Nemzetközi Duna-védelmi Bizottság (International Commission for the Protection of the Danube River, ICPDR) által hatévente szervezett Nemzetközi Duna-expedíciók számos vizsgálatával, így a legújabb adatok összevethetők a hosszú távú adatsorokkal” – emeli ki dr. Buczkó Krisztina, az ÖK tudományos tanácsadója, a „Riverine” projekt vezetője.
A májusi adatok szerint – a még hideg vízben – a lebegve élő algák mennyisége az országon áthaladva csak kissé növekedett. Júniusban viszont – a melegedő vízben – az algák gyors szaporodásnak indultak, és mennyiségük megötszöröződött a belépő- és a kilépőpont között. A lebegő algák körülbelül hatvan százalékát a kovaalgák alkotják, de a zöldalgák részesedése is nagy a fitoplankton biomasszájából. Az állóvizekhez képest a Duna fitoplanktonjában a cianobaktériumok mennyisége alacsony, a 22 mintában csak egy alkalommal volt kimutatható – összegzi az első eredményeket dr. Ács Éva tudományos tanácsadó, aki kiemeli, hogy a hagyományos mikroszkópos vizsgálatok mellett molekuláris módszereket is bevetnek a Duna élővilágának mind pontosabb ismeretéhez. Fontos tudni, hogy a molekuláris módszerek alkalmazásához elengedhetetlen a rendszertani tudás, és e téren az ÖK VÖI munkatársai nemzetközi szinten is kiemelkedőek.
A fitoplankton- és a vízkémiai vizsgálatok mellett a program kiterjed a zooplankton, az élőbevonat, a makroszkopikus növények, a vízi gerinctelenek, a kagylók, valamint a halak monitorozására is. A Dunában élő halak felmérése más élőlények monitorozásához képest nagyobb logisztikai erőfeszítést igényel. – „Augusztusban és szeptemberben is vízen leszünk, amikor nappali és éjszakai mintavételekkel gyűjtünk adatokat a dunai halakról” – tájékoztat dr. Sály Péter.
A folyóban és oldalágaiban zajló természetes és antropogén folyamatok részletesebb megismerése érdekében üledékvizsgálatokat is végeznek a kutatók. A Ráckevei-Soroksári Duna-ágban (RSD) mélyített fúrásmagok elemzéséből a feliszapolódás sebességét becsülik meg, illetve az üledék elem- és nehézfémtartalmát mérik. A kutatók az élővilág évtizedes skálán megfigyelhető változásaira keresik a magyarázatot, visszanyúlva azokra az időkre, amikor műszeres mérésekre még nem volt lehetőség – teszi hozzá dr. Buczkó Krisztina.
A vízfolyások és vízparti élőhelyek szerkezetének alakításában a hódok természetes ökoszisztéma-mérnök fajként jelentős szerepet játszanak. Az eurázsiai hód hazai elterjedésének és ökológiai hatásainak mind szélesebb körű monitorozására a kutatók a lakosság bevonását is tervezik, amelyhez kapcsolódóan egy úgynevezett „citizen science” adatgyűjtő honlap indításán dolgoznak, amit szintén az ELKH nyújtotta támogatás tesz lehetővé – foglalja össze dr. Biró Marianna.
A klimatikus anomáliák miatt az eddig állandó vízellátottságú felszíni vízfolyásaink gyakrabban száradnak ki vagy válnak időközönként pangó vizűvé. A kiszáradás folyamatának vizsgálatához szükség van a vízszintváltozás folyamatos nyomon követésére, továbbá a kiszáradások gyakoriságának és időtartamának számszerűsítésére. Az ÖK munkatársai dombvidéki és alföldi mintaterületeken követik nyomon a kiszáradás hatását az életközösségek szerkezeti összetételére. Vizsgálják továbbá, hogy a kiszáradó kisvizeken enyhíti-e a víztározás azt a negatív hatást, amelyet a szárazodás/szárazság gyakorol a bentikus alga- és a makroszkopikus vízi gerinctelen közösségekre.
– „Eredményeinket később módszertani fejlesztésre is felhasználjuk, azaz olyan mérőszámokat (indexeket) dolgozunk ki, amelyek segítségével megbízhatóbban tudjuk értékelni a kiszáradással érintett vízfolyások állapotát. Így a kiszáradás folyamatáról és hatásáról most szerzett információkra a jövőben alaptudásként lehet tekinteni, ennek segítségével pedig költséghatékony vízügyi beavatkozások tervezhetők” – emeli ki a projekt egyik jelentőségét dr. B-Béres Viktória, az ÖK tudományos munkatársa.
