A Harry Pottert is kiadó Bloomsbury tudományos részlegénél jelenik meg jövőre az a magyar kötet, amelynek apropójaként június elején tartottak egy nemzetközi konferenciát Budapesten. A magyar irodalom világirodalmi forgalmazásának főbb állomásait, szerzőit és szövegeit, politikai és geopolitikai kontextusait áttekintő műről a két szerkesztővel, Hajdu Péterrel és Z. Varga Zoltánnal beszélgettünk.
A HUN-REN BTK Irodalomtudományi Intézet Irodalomelméleti osztálya és az MTA–BTK Lendület Magyar Irodalom Politikai Gazdaságtana Kutatócsoport június 6–8. között rendezett nemzetközi tudományos konferenciát abból az alkalomból, hogy Hajdu Péter és Z. Varga Zoltán szerkesztésében elkészült és jövőre megjelenik a Hungarian Literature as World Literature [A magyar irodalom mint világirodalom] című tanulmánykötet.
A konferencia kapcsán Hajdu Péter kiemelte, a Bloomsbury kiadó, immár 29 kötetet számláló Literatures as World Literature sorozata új dimenziót nyitott a világirodalom tárgyalásának tekintetében, és kicsit át is alakította az erről szóló nemzetközi diskurzust. „Úgy tűnik, a kelet-európai régió különösen aktívan csatlakozik be vagy vesz részt ennek a formálásában. Az új trend, amely kibontakozni látszik, egy nemzetek fölötti regionális párbeszéd lesz” – tette hozzá Hajdu Péter. „Mindenesetre a presztízs szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy az egyre több tudományos kötetet is megjelentető nemzetközi kiadónak, a Bloomsbury-nek köszönhetően felkerülünk a nemzetközi irodalmi térképre” – hangsúlyozta Z. Varga Zoltán társszerkesztő. A Bloomsbury nevű brit-amerikai kiadó kreatív részlege gondozza egyébként a Harry Potter-könyveket is, de sok más területen is fontos szereplő a piacon. Ráadásul folyamatosan terjeszkednek, az utóbbi években főleg tudományos területen erősödtek.
Magyarországról csak úgy nehéz kitörni
A szerzők tapasztalata szerint hazai projektekkel nehéz kitörni, bár ez nem magyar specialitás, teszik hozzá. Amikor egy nemzeti diskurzus megpróbálja exportálni az irodalmi produktumait, általában kicsi az esélye, hogy átütő sikert érjenek el külföldön.
Hiába vannak jó szerzőink, akiket szeretnénk, ha a világ minden pontján ismernének, ha olyan témákról írnak, amelyek nem trendiek, nem érdekesek a célországok olvasóközönségének, nem számíthatnak meleg nemzetközi fogadtatásra, árulták el a szerzők.
„Ugyanakkor abból lesz siker, amit a célkultúra kiválaszt, ami a számukra igazán fontos. Hiába gondoljuk azt, hogy van egy jó szerzőnk, akit a világon mindenkinek ismernie kéne, attól még nem lesz globális siker, még ha igazunk is van” – mondta Hajdu Péter. Azonban akadnak olyan szerzőink, akiknek ez mégis sikerül. Ők első lépésként a német piacon lettek népszerűek a rendszerváltás után, előtte bonyolultabb volt a képlet. A német dobbantó oka, hogy az ottani olvasókat jobban foglalkoztatják a magyar szerzők témái, valamint több közös földrajzi és kulturális kapcsolódási pontunk is van. De Esterházy Péter németországi népszerűsége, ismertsége is sokat lendített a magyar írók elfogadottságán, illetve az 1999-es Frankfurti Könyvvásár is, ahol hazánk volt a díszvendég.
Korszakos nagyságok sikerei, sikertelenségei
A modern irodalomra fókuszáló kötetükben (ami a 15. századtól a 20. századon át egészen mostanáig öleli fel az irodalmat) esettanulmányokkal, mozaikszerűen mutatják be a hazai irodalom történetét. Márai Sándor újrafelfedezésével kapcsolatban elmondták, Márai bizonyos szempontból elfelejtett szerző volt, életművének legjavát a '30-as, '40-es éveiben alkotta, aztán emigrációba kényszerült, magyarul írt, nem került be ebbe a nemzetközi könyvhálózatba. Majd teljesen furcsa módon a ’90-es évektől kezdve Európában, először Olaszországban, Franciaországban, majd Németországban vált népszerűvé, részben meghódította az angolszász könyvpiacot is. Az lehetett ennek a magyarázata, hogy a nyugati olvasóknak volt egy nosztalgikus képük a két háború közötti polgári európai irodalomról, amit Máraitól kaptak meg.
Madách Imre esete fordított, hiszen ő egy univerzális művet alkotott Az ember tragédiájával, mégsem sikerült áttörnie azt az érdeklődési küszöböt, amivel beágyazódhatott volna az európai vagy a világirodalmi diskurzusba. Ugyanis ez lehetett volna a feltétele annak, hogy „észrevegyék” ezt a művet, ami már csak azért sem hozhatott áttörést, mert világirodalmi kontextusban formailag nem volt újszerű. „Majdnem olyan volt, mint a Faust, és aki azt ismerte, annak Az ember tragédiája már nem volt érdekes. Tehát nem csak az kell, hogy jó legyen egy mű, hanem az is, hogy hiánypótló” – hangsúlyozza Z. Varga Zoltán.
Ezért lett Petőfi „jól eladható termék” és kínai költő
Petőfi rengeteg irodalomban volt fontos szerző annak is köszönhetően, hogy nagyon jól lehetett fordítani, szeretett egyszerű dichotómiákban fogalmazni, amit könnyen át lehetett vinni más nyelvekre, valamint előszeretettel használt közvetlenül fordítható, egyszerű természeti képeket. De az is nagyon sokat nyomott nála a latban, hogy különleges történelmi pillanatban élt és alkotott. „Amikor elkezdték őt fordítani, nagyon érdeklődtek a magyarok iránt, és még érdekesebbé vált attól, hogy a harctéren halt meg a szabadságért” – emelte ki Hajdu Péter.
De mindezeken túl van még egy faktor, amivel berobbanhat egy szerző külföldön: a véletlen. Petőfi Szabadság, szerelem című szerzeményét jó időben fordították kínaira, és a kínaiak számára különösen értékes lett ez a néhány sor, teljesen azonosulni tudtak a mondanivalójával. Hogy Petőfi mennyire elfogadott költő lett Kínában, arra a szerzők két példát is hoztak. Egy átlag kínai ember két nem kínai szerzőt ismer: az egyik Shakespeare, a másik a mi Petőfink. A másik példa szerint Szabadság, szerelem című verset többen eredeti kínai alkotásnak, nem pedig fordított versnek vélik.
Ugyanakkor nem csak Petőfi ért el nagy sikereket a határainkon túl (és időben később), hanem Janus Pannonius is, aki egy évszázaddal néhány szatirikus epigrammájának megírása után lett a pápaellenesek szupersztárja Európa-szerte.
„A semmit nem könnyű jól csomagolni”
Jókai Mór nemcsak kiváló írónk volt, remek művekkel, hanem nagyon értette és nagyon is jól tudta használni a 19. századi nyilvánosságot. Magyarországon az egyik úttörője és megteremtője volt ennek az új médiakörnyezetnek: lapvállalkozásokat indított, és az írás mellett sokat szerkesztett. De mindemellett jó fordítói voltak Angliában is, amit nagyon tudatosan ki is használt, ráérzett, hogy milyen könyvekkel és milyen témákkal lehet más országban sikeres. „De természetesen mindez kevés lett volna, ha nem lett volna nagyszerű szerző, mert a semmit nem könnyű jól csomagolni” – tette hozzá Z. Varga Zoltán.
Régiós összefogással a világ felé
A kötetben külön fejezet szól a pozsonyi Kalligram Kiadó történetéről, amely intézményesen karolta fel a közép-európai szerzők műveinek kommunikációját. Munkájuknak köszönhetően jobban szem előtt vannak a régiós írások, többet tudnak a szerzők egymásról, közös szakmai konferenciákon vehetnek részt, de a vezető kritikusokat is sokkal könnyebb bevonni a nemzeti diskurzusokba e régiós összefogással, tudtuk meg Hajdu Pétertől.
Azonban a régiós lét nem csak lehetőség, hanem egyfajta skatulya is. Nyugat-Európában gyakran találkozni azzal a szemlélettel, hogy a térségünk írói csak a volt kommunista politikai elnyomásról írjanak, mert ettől érdekesek, az olyan univerzális témákat, mint a szerelem, a halál vagy az egzisztenciális gondolatok, pedig csak hagyják meg a nyugatiaknak.
Ma még nehezebb a világirodalomhoz tartozni
Talán nem újdonság, de az európai nyelvek közt elszigetelt nyelvnek számít a finnugor nyelvcsaládhoz tartozó magyar nyelv, nehezebb megtanulni, nehezebb fordítani. A tanulmánykötet szerzői szerint, amikor a 18. végén és a 19. század elején kitalálták nemzetünk megfogalmazásához, felépítéséhez hozzájáruló irodalmunk szervezett és intézményes megteremtését, akkor ez egyúttal hátrányt jelentett nemzetközi megértésünkben, szerzőink elfogadásában. A 20. századi irodalomban ez a tendencia csökkenni látszik, így a magyar művek is fordíthatóbbá váltak, sikeresebbek lettek külföldön.
Ugyanakkor manapság sokkal nagyobb a konkurencia, mint korábban, mert már nemcsak európai, hanem afrikai és dél-amerikai szerzőkkel, témákkal is meg kell küzdeniük a magyar szerzőknek az olvasók figyelméért. Azaz mai sztorikkal, nagy versenyben kell odakerülnünk a világ könyvespolcaira, és a továbbra sem hanyatló könyvpiacon érdeklődést kivívnunk.
(szerző: Andor Márió)